Irgalmas barátok
Irgalmas barátok v. mizerikordianusok (fratres misericordeae, Franciaországban Freres de la charité, Olaszországban Fate ben fratelli), eredetileg világiakból álló, betegek ápolására és szegények gyámolítására alakult egyesület, melynek alapítója istenes Szt. János volt (Juan de Dio, Johannes Ciudad, Joannes de Deo); szül. Montemor portugál városban 1495., ki miután 1529. fogadást tett, hogy istent az ő szegényeinek gondozása által szolgálni fogja, megtakarított filléren 1540. Granadában házat bérelt, ebbe szegénysorsu betegeket vett fel, s őket összekéregetett alamizsnából ápolta. Innét mellékneve de Deo, melyet a tuyi püspök adott neki, minthogy jótékonysága által isten irgalmasságát utánozni törekedett. Megh. 1550., szentté avattatott 1690. Halála után társulatát hatalmas pártfogók annyira felkarolták, hogy nemsokára Madrid, Cordova s más városok is alapítottak kórházakat, melyeknek ellátását istenes Szt. János tanítványaira és társaira bizták. Elterjedvén a társulat, V. Pius pápa 1572-ben megerősítette azt, és szerzetes renddé emelte. A tagok Szt. Ágoston szabályához alkalmazkodnak, főnöküket magok választják, a rendes fogadalmakon kivül ingyenes betegápolásra kötelezik magokat, de az egyházi rendeket, bizonyos számu kórházi papokon kivül, nem veszik fel. A noviciátus egy évig tart, de a fölvett egyén ezenkivül még egy évig a professzoriumban tartozik maradni. Ruhájok fekete, ugyanilyen szinü vállruhával, derékon szijat viselnek. Szabad idejüket az orvostan tanulmányozására kötelesek fordítani. Magyarországba Szelepcsényi György primás hozta be őket 1696., Pozsonyban rendezvén be számukra az első kórházat. A rendkormány székhelye Róma, a magyar rendtartományi kormányé Budapest. Hazánkban 14 kórházuk van a következő helyeken: Budapest (a budai oldalon), Pozsony 2 kórház, Eger, Szepes-Váralja, Temesvár, Zágráb, Pápa, Nagyvárad, Vác, Pécs, Kismarton, Szakolca, Szatmár. 1892-ben kórházaikban 10 749 beteget ápoltak.
