Jagellók
Jagellók (néhány történetirónknál «Jagyellek» néven is szerepelnek). Lengyel királyi dinasztia, melynek egyes tagjai eljutottak a magyar és cseh trónra is. Törzse Gedimin (l. o.) István, litván nagyfejedelem volt. Az uralomban közösen követték fiai: Olgerd v. Olgird és Keistuti. Olgerdet halála után (1377) fia, I. J. v. Jagyel váltotta fel, ki 1382. megölette nagybátyját, Keistutit és egymaga foglalta el a litván nagyfejedelmi méltóságot. 1386-ban elhagyva a pogányságot, áttért a kereszténységre és a lengyel rendek óhajára egybekelt Nagy Lajos magyar királynak Hedvig nevü leányával, a lengyelek királynőjével. Jagello a Vladiszláv (Ulászló) nevet vette föl, s alapítója lett a Lengyelországon 1386-1572. uralkodó Jagello-háznak. Megh. 1434. A trónon követte két fia: 1. III. Vladiszláv (1434-1444), ki 1440-ben I. Ulászló néven magyar királynak is választatott (a nép «Lengyel László»-nak is nevezte) és a törökök elleni várnai ütközetben esett el 1444 nov. 10. - 2. IV. Kázmér (1445-1492). Ennek egyik fia és unokája ismét a magyar és cseh trónra került (l. Jagellók kora). Másik három fia pedig a lengyel trónt foglalta el: János Albert (1492-1501); Sándor (1501-1506); I. Zsigmond (1506-48). Ennek fiában, II. Zsigmond Ágostban a J. ezen lengyelországi ágának 1572. magva szakadt. Zsigmond Ágost egyik nővére, Anna, egybekelt Báthory Istvánnal, testvérének utódjával a lengyel trónon, és gyermektelenül halt meg 1595. Egy másik nővére, Izabella, férjhez ment Szapolyai János királyhoz. A J. uralma jobbára előnyös volt Lengyelországra nézve. Kiterjesztették az ország határait, a birodalomhoz csatolván Litvániát, Massoviát, Livoniát, a nyugati Poroszország egy részét stb. Megszilárdították a belső békét, megfékezték a hatalmaskodó nemességet és nagyhatalmi tekintélyt tudtak szerezni a külföld előtt. Zsigmond Ágost harmadik nővérének, Katalinnak és a Wasa-házbeli János svéd királynak fiában, III. Zsigmondban a J. leányága 1587. ismét a lengyel trónra jutott. Ezen, hatalmában folyton hanyatló ágnak tagjai: III. Zsigmond (1587-1632); IV. Ulászló (1632-1648); János Kázmér (1648-1668). Ez utóbbi 1668. lemondott a koronáról és egy francia zárdába vonult vissza, ahol elhagyatva élte le napjait.
L. családfa.
