Jancu

Full text search

Jancu (ejtsd: -ku) Ábrahám (Avramu Jancu), «az erdélyi havasok királya», az 1848-49. évi oláh lázadás vezére, szül. Felső-Vidrán 1824., hol atyja jómódu csebres móc volt. Elemi iskolába Abrudbányán és Zalatnán, gimnáziumba Balázsfalván járt, bölcsészeti és jogi tanulmányait Kolozsvárt végezte s a legjobb tanulók közé tartozott, kivált a mennyiségtanból. Jól tudott magyarul s valóságos mesternek tartották a furulyázásban. Maros-Vásárhelyen 1847. a kir. tábla előtt ügyvédi vizsgálatot tevén, gyakornok lett a szebeni kincstárnokságnál. Már ekkor élénk részt vett a román nemzetiségi mozgalmakban s 1848 május 15. a balázsfalvi gyülésen a nemzeti kormány tagja, majd Dácia legtekintélyesebb prefekturájának, a topánfalvinak prefektusa s az első, u. n. legio prima montana tábornoka lett. Mint ilyen főkép ő juttatta Horák tábornokot abba a helyzetbe, hogy Gyulafehérvárt élelemmel lássa el. Többnyire guerilla-harcokat folytatott s döntő ütközetet egyet sem nyert. 1848 dec. 7-én Nagyszeben alatt Bánffy alezredes megverte s ez időtől fogva J. főkép az Aranyos völgyének megvédésére szorítkozik. A nép bálványozta, minden oldalról nagy tömegben gyülekezett körébe s a hir 40 000 főre tette seregének számát. A mócok hite szerint maga V. Ferdinánd engedte át neki Erdélyt, mint császárságot; ő magát a havasok királyának nevezte. Mint arcképe alá később jegyezte, népe a német bolondja s ő népéé. Valóban, nem akarta kiszolgáltatni oláhjait a bécsi politikának. 1849 ápriljában Csutak Kálmán ezredessel, a zarándi csapatok parancsnokával, a kibékülés és fegyverletétel iránt alkudozásokba bocsátkozott. Ő volt Erdély egyetlen román forradalmi embere, ki a szabadságért s magasabb politikai célokért valóban hevült s ki szivesen fogadta a havasföldi forradalmi bizottságnak azt a felhivását, hogy az oroszok ellenében a magyarok s az összes elnyomott népek ügyét mozdítsa elő. Mialatt Bolliac Caesar lapot alapított e célra, rajta kivül Rosetti, Borlea stb. is fegyveresen csatlakozott a magyarokhoz. «Nu cread neamtului!» (Nem hiszek a németnek!) volt J. jelszava is. Szivesen fogadta tehát Balcescut, ki öt társával őt a romániai emigráció nevében Topánfalván a magyarok megsegítésére szólította fel. Amint 1849 ápr. 23. megkapta Kossuth küldöttének, Drágosnak levelét, Axente s mások ellenzésével nem törődve, azonnal alkudozni kezdett. Buteantól s Dobrától támogatva, ápr. 25. a mihályfalvi értekezleten el is fogadta a magyarokkal való békét s a fegyverletételt s ettől Axente és Bálint tiltakozása után sem állt el. Május 5. Drágos Kossuth nevében megerősítette a föltételeket s másnap J. Abrudbányán kitüzette a magyar nemzeti zászlót. Hatvani őrnagy azonban (l. o.) még az nap bevonulván a városba, azzal mint hódított helylyel bánt s Dobrát azonnal, Buteant pedig utóbb Jószáshelyen főbelövetvén, égetett és gyilkolt. Erre J. máj. 9. Topánfalváról az áruló ellen indult, megverte s Abrudbányán Drágost és a magyarokat felkoncoltatta. Az az állítás, hogy az itt és Zalatnán zsákmányolt kincseket magának tartotta volna meg s hogy a telkén még 1894. is talált aranyokat ő rejtette volna el, teljesen valószinütlen. J. tisztakezü és jóhiszemü ember volt. Az abrudbányai kiábrándulás után a kormány Kemény Farkast küldte ellene, ki jun. 11. győzött ugyan, de J. tulnyomó seregével szemben nem tarthatván fenn magát, Zalatna felé vonult vissza. J. Kolozs vármegyébe nyomult s 1849 jul. 6. a mariseli csatában Vasváry Pált csapatostul levágatta. Másrészt azonban kereste a debreceni kormánynyal való összeköttetést és dolgozott az unió érdekében. Aug. 8-án Kossuth Aradról már utasította Stein és Inczédy ezredeseket, hogy semlegességet igérő mócok ellen nem működjenek s ugyanakkor (v. ö. Czetz, Bem's Feldzug, 350.) J. hajlandó volt tábornoki ranggal belépni a magyar hadseregbe, ha tisztjeit maga nevezheti ki s teljesen önállóan vezényelhet. Bem azonnal Facset alá rendelte őt, a világosi fegyverletétel (aug. 13.) azonban ez elkésett békülést is megakasztotta. J. el sem fogadta a számára felajánlott érdemkeresztet s 1852 juliusában meg sem jelent a Topánfalván átutazó ifju császár előtt. A bécsi kormány, mely Bécsből egyszer már kiutasította őt, ezek után összeesküvéstől tartott s vigyáztatott reá. Fölösleges volt; a népe sorsában csalódott ember csöndes őrültségbe esett, elzüllött s furulyázgatva járta be a havasokat, melynek népe egykor annyira rajongott érte. Elhagyatva halt meg. Sirja fölé Cebén Borlea állíttatott egyszerü homokkő-keresztet, e felirattal: «Avram Jancu, Adv. Pref. Leg. Gem. Rom. in anu 1848-9. † 1872.»

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi