Jászai
Jászai Mari, szinésznő, szül. Aszódon (Komárom) 1849.szegény szülőktől. Anyja Győrbe átköltözve, ott elhunyt, mielőtt kis leánya sorsát biztosíthatta volna. Korán hajlamot érzett a szinészet iránt, s midőn e hajlamát atyja ellenezte, Hubai szinigazgatóval akként egyezett meg, hogy Székesfehérvárra szökik és ott beáll Hubai szintársulatába. Itt lépett fel először mint néma szereplő a Peleskei Nótáriusban 1867. Innen jött Budára a Népszinházhoz, Molnár György társulatához havi 20 frtnyi dijazással. Miután szerepeket itt sem kapott Kolozsvárra szerződött, ahol már jelentékeny szerepekhez jutott. Innen nyert szerződést Pestre a Nemzeti szinházhoz báró Orczy intendáns meghivása folytán. Itt fejlődött ki voltaképen tehetsége, noha igen sokat betegeskedett ezen időben. A természet különösen megáldotta rendkivüli fogékonysággal, élénk képzelődéssel, deli, karcsu, hajlékony termettel. Lényében a legbecsesebb olthatatlanul lángoló lelkesedése, mondhatni féktelen szenvedélye művészete iránt, mely megfeledkezik magáról az alkotás pillanatában. A görög tragediák legnemesebb nőalakjait: Antigonet, Elektrát s a velük rokon francia klasszikus drámák nőalakjait: Phedrát stb. ő honosította meg a szinpadon. Legnagyobbnak tünt fel: Madách Ember tragédiájának Éva szerepében, melynek különböző alakzatait annyi lélekkel, oly bensőséggel, annyi plasztikai erővel és bájjal személyesítette, hogy ha egyebet nem alkotott volna is, ez az egy szerep maradandóvá tenné szini pályájának emlékét.
