K
K hang: kemény torokhang. A legtöbb nyelvben kétféle k van: az egyiket (a gutturális k-t) ott képezzük a kemény és lágy iny határán, ahol a mély hangzókat képezzük; ezt ejtjük tehát az a, o, u-féle hangok előtt. A másikat (a palatális k-t) előbbre képezzük, s ezt ejtjük az e, i, ö, ü-féle hangok előtt. Eredeti szavainkban a k az ugor nyelvek k hangjának felel meg, p. kettő: finn kaksi, ki?: finn ke- stb.; de mélyhangu szókban az ugor k-ból h lett, p. hal: finn kala, hall: finn kuule stb. Jövevényszókban a k rendesen megmaradt.
