Kálmán,
Kálmán, 1. Farkas, ref. lelkész, szül. Siómaroson 1838. Tanult Városhidvégen, Gyönkön és Pápán, hol 1859. elvégezte a teologiai tanfolyamot, Pátkára ment akadémikus rektornak. 1863-tól több helyen káplánkodott, mig 1868. Madocsa, 1876. Sósvertike, 1878. Gyüd, 1885. Gyoma választá lelkészéül. Legalaposabb ismerője a prot. énekügynek, kivált történeti tekintetben. Számos ily irányu cikke jelent meg szinte mindenik egyházi lapban. Önálló művei: Éneklő kar (a magyarországi ref. énekeskönyv szerzőinek életrajza, Pest 1880); Új magyar Athenás (Újabbkori magyar prot. egyházi irók életrajz-gyüjteménye, melyet Sz. Kiss Károlylyal éss Bierbrunner Gusztávval szedett össze, Budapest 1882-85). Sajtókész: Adalékok a 16. és 17. század irodalomtörténetéhez. (Az 1711-ig magyarul megjelent összes énekgyüjtemények ismertetése.)
2. K. Károly, kat. pap, költő, szül. Ungvárt 1858 dec. 9-én. Tanulmányait Ungvárt, Szatmárt, a teologiát a budapesti tudományegyetemen végezte. Pappá szentelték 1881 julius 24. Több helyen mint segédlelkész működött; azután Székesfehérvárt hitoktató, főreáliskolai hittanár és székesegyházi hitszónok volt. 1891-tól soóskuti plébános. Irodalmi munkássága: Kisebb költői kisérletei 1875 óta jelentek meg, nagyobbára a Magyarország és Nagyvilágban. Első nagyobb szabásu műve volt a Zsoltárok könyvének költői korszerü átdolgozása, melyet még egyetemi hallgató korában készített (I. 1883, II. 1884., III. 1890, Budapest és Székesfehérvár). Szerkesztette A Magyar Ifjuság Rózsafüzérét, a Hunyady Mátyás néplapot, Ébredjünk és Egyesüljünk folyóiratot. Magyarok hazája (Székesfehérvár 1887) stb.
