Kalmukok
Kalmukok (nyugati mongolok). Az altájiak mongol ágához tartozó nép, ma olődoknak neveztetnek; fő képviselői ma a kosotok, a dzungarok, dorbotok s torgotok (Törga-Uten) Khinában és Szibériában. A torgotok 1636., a dorbotok 1723-ban vonultak dzungariabeli ősi lakóhelyükről nyugat felé, hogy helyreállítsák Dsengiszkhán birodalmát; de az oiratnak nevezett törzsnek nem volt közös feje; elébb az Altajban telepedtek le, innét a Kirgiz-steppén, azután a Tobol forrásvidékén, s végre a Muhadsar-hegységen tul az Ural folyóhoz s a Volga torkolatához vonultak. Ott letelepedtek, de 1771. nagy részök elégedetlen lévén az orosz kormánynyal, kimondhatatlan veszélyek közt visszatért Khinába. A hátra maradt K. a mult század végétől fogva békésen vándoroltak a Volga és Ural közti fentérségen, Asztrakhan és Sztavropol körül, Szaratovig, ahol a szareptai herrnhuterekkel gyakran érintkezésbe jöttek. Az altaji K. fekete vagy hegyi K.-nak is neveztetnek (Kara-K.), megkülönböztetésül az eltörökösödött teleutoktól vagy fehér K.-tól Tomszk kormányzóságban. Európában K. Asztrakhan kormányzóságban (129,550), a doni kozákok területén (23,000) és Sztavropol kormányzóságban (6000) laknak. Szibériában a Tomszk kormányzóságban (20,000), Közép-Ázsiában a Szemirecsinszkben és Kuldsában (120,000), végre Khinában Kobdóban és Dzungariában (320,0009, Kelet-Turkesztánban s Thiancsan-hegységben (50,000). A dunganok fölkelése s az Ilivölgy annaktálása óta sok K. Dzungariából Szibériába s orosz Turkesztánba vándorolt. Egészben véve számukat 6-700,000 főre teszik, de lehet körülbelül egy millió is. Külsejük teljesen megegyezik a mongolokéval (egy kara-kalmuk szines képét l. az Ázsiai népfajok mellékleten), erkölcseik és szokásaik is hasonlók. Az orosz K. feje 1800 előtt a dalai-lámától, azután az orosz kormánytól kinevezett láma, ki a volgamelléki Bazar-Kalmmukban Asztrakhan mellett lakik, s minden nyáron körutat tesz az országban. A kereszténység itt-ott gyökeret vert közöttük, a K. egy része pedig a mohammedán hitet vallja. Nyelvük a mongol nyelvjárása; nagy régiség nyomát mutatja, de igen szegény. Nyelvtanukat megirta Remusat, Recherches sur les langues tartares, továbbá Zwick (Donaueschingen 1852) s az orosz Popov (Kazan 1847) és Bobrovnikov (u. o. 1849). Egy szótárt adott ki Zwick (Donaueschingen 1853). A K.-nak irott törvényeik vannak s irodalmuk is van, mely többnyire költeményekből, történelmi hagyományokból áll és mondákkal átszőtt; egy eposzukat (Dsangariász, kalmuk nyelven kiadta Golsztunszkij, Pétervár 1864) németre fordította Erdmann (Zeitschrift der deutschen Morgenländischen Gesellschaft 1857( mesegyüjteményt kiadott Jülg Siddi Kür címmel és fordításokkal (Lipcse 1866). Kereskedelmük cserekereskedés; marhát rozsért, gyapjuruháért, konyhaeszközökért stb. cserélnek. A khinai és szibériai K.-nál a kormányzat a törzssfőnökök (jaiszang) s az ezeknek alárendelt hivatalnokok kezében van; a khinaiak, az oroszok hatást gyakorolnak reájuk mindenféle kitüntetésekkel. Oroszországban a donkörnyéki K. alá vannak vetve az általános hadkötelezettségnek, mig az Asztrakhan kormányzóságban levők fel vannak alóla mentve.
