Kanári-szigetek

Full text search

Kanári-szigetek (Las Canarias), 556 km. hosszuságban, félköralakban elhúzódó szigetsor Afrika Ny-i partjaitól 90, illetőleg 300 km.-nyire az É. sz. 27° 30' és 29° 30' között. A K. Spanyolország egyik tartományát alkotják, 6 járással, 7273 km2 területtel, (1887) 291,625 lak. Az egész szigetsor 7 nagyobb és 6 kisebb lakatlan szigetből áll, amazok: Lanzarote, Fuertaventura, Gran Canaria, Teneriffa, Gomera, Palma és Hiero(Ferro), a kisebbek: Allegranza, Graciosa, Montana Clara, Roque del Oeste, Roque del Este és Isleta de Lobos. Mindezen szigetek vulkáni eredetüek; magasak, szakadozott és nagyobbára meredek partuak, csak néhol látni homokos és alacsony partot. Jó és biztos kikötőkben a K. igen szegények; a legjobb a palmasi Gran Canarián. A legmagasabb hegycsúcs Teneriffa szigetén a Pi de Teyda (3715 m.). A vulkánok kitörései gyérek; a legrégibb kitörés, amit ismerünk, 1558. volt, a legújabb Lanzarotén 1824., a legerősebb ugyanitt 1730-36., amidőn mintegy 30 vulkáni kúp képződött. Az uralkodó kőzetek mindnütt vulkániak; a bazaltban sok helyen tuffarétegek vannak, amelyekben igen sok a barlang. Vizben a szigetek szegények. Állandó folyásu nagyobb folyó egyiken sincs. A mérsékelt égöv D-i határán fekvő K. éghajlata igen kellems. A tavasz, amely március elején kezdődik, a legszebb; a nyár sem tikkasztó, még a legkellemetlenebb a nyár vége és az ősz eleje, amidőn gyakran DK, azaz az afrikai sivatagok felől fú a forró és száraz szél, mely a különben gazdag növényzetet is elhervasztja; télen a thermometer sohasem száll le 10-12°-on alul. Az eső elég gyakori, különösen Teneriffa és Palma ÉK-i oldalán; Fuertaventura és Gomera azonban már jóval szegényebb és mintegy átmenetet alkot a kopár Szahara felé. A növényzet igen változatos; ezen körülmény, továbbá a különböző szinü sziklák, a kilátás a tengerre, tájképi tekintetben a K.-et nagyon vonzókká teszik. Az alacsonyabb fekvésü helyeken a meleg klima gyümölcsei, a banána, a pálmák, különösen a Phoenix Jubal, a tamariszkuszok mindenütt bőven megteremnek. A pálmarégió fölött a szőllő, a déli gyümcsök, a búza teremnek és még fölebb a gesztenye. 1200 m. magasságig érnek föl az örökzöld erdők, amelyekben az Erica arborea, a Myrica faya, a babérfák, különösen Laurus canariensis és Oreodaphne a tulnyomók. A harmadik régióban a fenyőerdők (Pinus canariensis) az erika-bokrokkal az uralkodók; Teneriffa legmagasabb részében végül igazi alpi flórát találni. A kanári flóra gazdag speciális növényekben, amelyek közül egyike a legérdekesebbeknek az Euphorbia canariensis. Az állatvilág nagyobbára európai jellegü. A szép kanári kecske, igen nagy kutyák, mint teherhordók az öszvér és szamár, a K-i szigeteken pedig még a teve, továbbá sertések, juhok és macskák a házi állatok. az egyedüli, nem az emberektől importált emlősök a kétféle szárnyas egér. A madarak 50 fajjal annak képviselve, köztük 5 faj csak itt fordul elő; a vadon élő kanári madár még Madeira szigetén található. Kigyók és gyíkok hiányzanak. A tenger igen gazdag halakban. Selyemhernyótenyésztés és a méhészet virágzó. Mivel a földbirtok nagyobbára nagybirtokosok kezében van, a bérlők a nyomasztó adók miatt nagyobb jólétre nem tudnak szert tenni. A legjelentékenyebb termék a bor (l. Kanári-szigeti borok). A cochenille-tenyésztés, amely kezdetben a szőllőtermelés után ezt helyettesítette, újabban ismét háttérbe szorult. E helyett a dohány- és cukornádtermelésre fordítanak nagyobb gondot. Az ipar csekély; a lakosok selyem- és gyapjukelméket meg durva vásznat maguk készítenek. Az egyes szigetek közti forgalmat kisebb vitorlások közvetítik; Gran Canariát és Teneriffát Cadizból havonként kétszer egy postahajó keresi föl. Az őslakosok, a guanchok teljesen kivesztek; a K. mai lakói spanyol és normann származásuak; dicsérik a becsületességüket, munkásságukat, mértékletességükt és rendkivüli vendégszeretetöket. A spanyol őrség száma nagyon csekély. A K.-et alkalmasint már a feniciaiak is ismerték; ezek révén pedig a görögök és még inkább a rómaiak is tudomást szereztek róluk. Plinius és későbben Ptolemaios Insulae Fortunatae néven tesznek róluk említést. A római birodalom megdőlése után Európa népei közt a K. ismeretlenekké lettek és a középkorban csak az araboknál maradt fenn Dsezair el-Khalidat néven némi homályos ismertük. Újabb fölfedezésük dicsőségét a portugálok tulajdonítják maguknak, 1341. ugyanis IV. Alfonz király 3 hajót küldött ki, amelyek a K.-et körülhajózták. VI. Kelemen pápa 1344 nov. 15-iki iratában őket a spanyoloknak adományozta. Azonban Kasztilia királyai, bár K. királyának címét fölvették, a szigeteket nem látogatták meg, mig végre 1402. Béthencourt János, normann nemes a valladolidi udvartól a felhatalmazás a szigetek elfoglalására elnyerte és 1405-ig azok egy részét el is foglala. Későbben, 1485. a spanyol kormány közvetetlen uralma alá akarta a K.-et vetni, katonaságot küldött oda és ez 1495-ig a meghódítást be is fejezte.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi