Katalepszia
Katalepszia (gör.), az akaratnak alávetett összes izmoknak azon kóros állapota, melyben azok endogen beidegzése teljesen megszünt és csak passzive mozgattatnak olyanképen, hogy az izom v. izomcsoport az összehúzódásnak azon alakjában és fokában megmarad, melybe passzive hozatott. A kataleptikus egyén ennef folytán teljesen mozdulatlan és izomzata kisebb-nagyobb ellentállással csak a külső mozgatásnak enged és a külső behatás által megadott állásban meg is marad, a kifáradás minden tünete nélkül, mig újból meg nem változtatják. Ezen állapotot azért viaszszerü hajlékonyságnak (flexibilitas cerea) nevezik. Hogy ezen állapot a központi idegrendszer kóros elváltozásából ered, az kétségen kivül áll, már azért is, mert több más olyan tünettel áll kapcsolatban, melyek agyidegrendszerbeli eredet kétséget sem szenvedhet. De azért kórboncolástani v. kórtani oka még eddig kiderítve nincsen. A K. csak elmebetegeknél fordul elő és lehet vagy valóságos v. ál-K. Az utóbbi az, mely téveszmékből és kápráztokból indul ki, azaz, amikor a betegek ilyenek behatása alatt megmozdulni nem mernek v. nem akarnak, de tudatában vannak ezen kóros állapotnak. Az előbbi ilyenek nélkül, de súlyos öntudati zavarral és az agybeli folyamatok nagyfoku gátlásával, illetve megakasztásával lép föl és igy a tompaság (stupor) jellegző tünetét képezi. Természetes, hogy ezen valódi K.-val az érzékek működése is pang, valamint hogy a betegek táplálkozásáról és tisztaságáról a környezet kénytelen gondoskodni.
