Kecskerágó,
Kecskerágó, kecskerágító a Balaton mellékén (növ., Evonymus Tourn.), a róla nevezett család fája v. cserjéje. Levele átellenes, épszélü v. fürészelt, virágzata sátorozó álernyő, tokgyümölcse 4-5 csücskös, ugyanennyi rekeszü, magvát a maghéj fölött húsos narancsszinü lepel (arillus) borítja, s ha a papsipkaforma tok felreped, ez piroslik ki belőle, s tőle ősz felé a K. ága csinos. Mintegy 45 (hazánkban 4) faja Afrika és D.-Amerkia kivételével hegyeken terem. Az E. europaea L. (E. vulgaris Mill., E medius Kit.) 1-3. m. cserje, levele elliptikus, finoman fürészelt, őszre megpirosodik, virága zöld, tokja lilapiros, 4 csücskös papsipka, hajtása gyakran parás, négyélü. Valamennyi része rossz szagu és ízü, de azért cserje- és kerítés vegetációnak egyik dísze; kertbe is gyakran ültetik, itt csüngő (var. pendula) és fehérgyümölcsü (var. leucomitra) fajtája is van, őszkor a gyümölcse meg a piros levele szép. Fája világossárga, kemény, kurta, finom rostu, nehezen hasad, faragni akármely irányban könnyen lehet, de nem nagyon tartós. Cipőszöget, orsót (orsófa), pipaszárat, fogpiszkálót, valamint finomabb esztergályos-munkát is csinálnak belőle. Szene rajzolni nagyon jó, de puskapor gyártására is használják. A svájci, tiroli és sváb nép a magvából mécsolajat sajtol; az ember és állat férge ellen jó a szőrt, v. hajat kenni vele. Gyümölcse hánytató és meghajtó. Tokja meg a magleple sárgára fest; porrá törve a kenőcsbe officinális és szintén féreg ellen használatos. A haza DK-i részén jellemző az E. pubescens Stev. szőrös leveleivel. A K. ágaiból a magyar legény árvalányhajhoz hasonló bokrétát hasogat magának. Az E. latifolia Scop. magasabb (2-5 m.), nagyobb levelü, a haza D-i részén terem, termése piros, élezett, csücskös, ága hengerded. Kertbe ültetik. Az E. verrucosa L. (E. Pannonica Erndt.) 1-2 m., nagyon ágas, sűrü lombos, hazánkban és Európa DK-i részén gyakori, ága tele van apró paraszemölcscsel, tokja sárga, magleple vérszin. Fája haloványságra, kemény és szivós, hasznos. Kertbe ültetik más földségi fajokkal együtt. Ilyen a japáni K. (Evonymus Japonica Thunb.), télizöld bokor, sűrü bokrosan nő, levele fénylő, bőrnemű, tojásdad, fürészelt. Nálunk ritkán virágzik, inkább lombdísz marad, s a változatosságot levelével idézi elő.
