Kefe,
Kefe, eszköz, mely ruhadarabok, stb. tisztítására vagy valamely folyékony vagy pépszerü anyagnak egy kemény felületre való rávitelére szolgál. Készítenek K.-t disznósörtéből, ló- vagy kecskeszőrből, növényrostokból vagy fémdrótból; a szőrt v. drótot aztán egy darab fába (K.-fába), csontba, elefántcsontba v. fémbe erősítik. A különböző használat szerint a sörték puhák v. kemények és merevek. Az előbbiekhez tartoznak a bársonykefék, az utóbbiakhoz a haj- és fogkefék. Lókefének v. kártolónak nevezik az olyan K.-t, amelylyel a lovak szőréből a port kikefélik (kártolják); palackkefe az, amelynek szőre egy drót köré van fonva és amely palacokok, üvegek tisztítására szolgál; a piasszava-rostokból készült K.-k a padló súrolására valók. A fémek felszini tisztítására különösen a galvanostegiai és plasztikai, továbbá a fém- és vasöntőműhelyekben nagyon használják az acél-, kovácsvas- és sárgarézdrótból készített K.-ket. A munka neme szerint a használt drótszálak finomsága és a K. alakja igen változó. Ha a fém fényesre csiszolt felszinét bágyasztani akarják, fémbojtokkal felszerelt körforgó K.-ket használnak, ezek a fém felszinén apró barázdákat vágnak s igy annak simaságát és fényét elveszik. Drót-K.-kez a szőr és gyapot-iparban is használnak, újabban drót-hajkeféket is készítenek. - K., kefetartó, dinamoelektromos gépeknél, l. Kollektor.
