Kellermann,
Kellermann, 1. Ferenc Kristóf, Valmy herceg, francia marsall, szül. Wolfsbuchweilerben, a Tauber mellékén, 1735 máj. 28., megh. 1820 szept. 12. Mint altiszt küzdött a hétéves háboruban. 1788. tábornok lett (maréchal de camp). A forradalom kitörése után, 1792. Luckner helyébe a Mosel mellett álló hadsereg parancsnokává neveztetvén ki, a poroszok elől az Argonni-erődig vonult vissza, ahol szept. 19. Dumouriez-vel egyesült, mire szept. 20. a hires valmy ágyuzással a poroszokat feltartóztatta és visszavonulásra kényszerítette. Ezért tüntette ki őt Napoleon később (1804) a Valmy herceg címmel. A hadjárat bevégezése után Custine parancsnoksága alatt Lyon ostromát vezette, s mivel Custine e működésben erélytelenséggel vádolta, 1793. fogságba került. Robespierre bukása után kiszabadult s az alpesi hadsereg vezérletét kapta, de ezen állásában kevés alkalma nyilt arra, hogy magát kitüntesse. 1797. szervezte a csendőrséget, 1801. a becsületrend tisztje, 1803. pedig elnöke lett. 1806. a Felső-Rajnánál a nemzetőrséget szervezte, 1809. az Elbe melletti megfigyelő hadtest élén állott. 1813. a Hanau mellett vívott ütközet után a Metznél egyesített pótcsapatok parancsnoka lett. 1814. a Bourbonokhoz csatlakozott és ennek fejében XVIII. Lajos őt a metzi hadtest hadibiztosává nevezte ki s a Lajos-rend nagykeresztjével és a pair méltósággal tüntette ki. Méltóságait, mivel a száz nap alatt is hű maradt a Bourbon-dinasztiához, a restauráció után is megtartotta. Szivét kivánsága szerint a valmy csatatéren felállított emlék alá temették el. 1892. szobrot emelt neki a francia köztársaság ezen a csatatéren.
2. K. Ferenc István, Valmy herceg, francia táborok, az előbbinek fia, szül. Metzben 1770 aug. 4., megh. 1835 jun. 2. 1800. mint dandárnoknak főrésze volt a marengói diadal kivívásában; amiért Napoleon őt hadosztályparancsnokká nevezte ki. Kitünt továbbá Austerlitznél és a spanyolországi hadjáratban is. 1813. a szászországi hadjáratban és a bautzeni ütközetben vett részt. XVIII. Lajos 1814. lovassági főfelügyelővé nevezte ki. A száz nap alatt Napoleonhoz csatlakozott, pairré neveztetett ki s Lignynél és Waterloonál küzdött. A második restauráció után elvesztette pair méltóságát s csak 1824. kapta azt vissza X. Károlytól.
