Királyi Kuria
Királyi Kuria (Főméltóságu, Excelsa Curia (Regis) 1848-ig, azután a magyar birósági szervezetnek 1861. az országbirói értekezlet által visszaállítása óta 1868-ig Magyarországnak felső országos birósága s legfőbb itélőszéke. Jogtörténeti eredetét azok a törvényszékek képezik, melyeket az ország nagy birái birói társaikkal együtt a király székhelyén tartották (in Cuia Regis). Az 1723-iki szervezés szerint két részből állott, ugymint a főméltóságu hétszemlyes táblából (Excelsa Tabula Septemviralis) és a tekintetes királyi itélőtáblából (Inclya Tabula Regia Judiciaria); 1840 óta (1840. XV. t.-c. II. rész 6. §-a) ezekhez, mint a K.-nek külön önállásu osztálya a váltó feltörvényszék (Forum appelatorium cambiale) járult. Az 1868. LIV. t.-c. (törvénykezési rendtartás) által megállapított birósági szervezet szerint az országnak legfőbb törvényszéke, mely a magyar királyi Kuria néven a legfőbb birói hatóságot gyakorolta s két szakosztályra oszlott. Az egyik mint semmitőszék a semmiségi esetekben, a másik mint harmadfolyamodásu itélőszék érdemleges kérdésekben határozott. Érvényes határozathozatalra az elnökön kivül 6, a semmitőszéknél azonban a harmadbiróság eljárásból felmerült semmiségi panaszok eseteiben legalább 10 birói tagnak jelenléte kivántatott. Az 1881. LIX. t.-c. a semmitőszék külön szakosztályát megszüntette. A most is érvényes törvény 2. §-a szerint a «magyar K.» az a biróság, mely Magyarországban (Horvát- és Szlavonországok kivételével) a legfőbb birói hatóságot gyakorolja. A K., ha a felebbvitel öt tagu tanácsban hozott királyi táblai határozat ellen van intézve, vagy ha a kir-ályi táblákra vonatkozó illetékesség-öszeütközési kérdés döntendő el, 7 tagu, más ügyekben 5 tagu tanácsban határoz. Polgári ügyekben a hazai biróságok között felmerült illetékességi összeütközések elintézése szinte a K.-nak jogköréhez tartozik, mig bűnügyekben az illetékesség szabályozása csak a királyi táblák között vagy különböző királyi itélő táblák területén fekvő első folyamodásu biróságok között felmerült összeütközések esetében tartozik a K.-ra, ellenben az ugyanazon királyi itélő tábla területén fekvő első biróságok között felmerült illetékességi összeütközéseket első fokban az illetékes királyi itélő tábla, másodfokban a K. dönti el. Halálbüntetésre szóló jogerős itéletek a K. kebelében alakított kegyelmi tanács elé kerülnek véleményezés végett. Az 1881. LIX. t.-c. 101. §-a szerint a magyar K. az országbiróból mint elnökből, a legfőbb itélőszéki tanácselnökökből és a semmitőszéki és legfőbb itélőszéki osztályok biráiból alakult. Az 1883 márc. 29. gyilkos kéz által kimult Majláth György volt az utolsó országbiró, ki a K. elnöki tisztét viselte. Az 1884. XXXVIII. t.-c. szerint addig, mig a K. szervezése iránt a törvényhozás végleg intézkedik, a magyar K. áll egy elnökből, egy másodelnökből, hét tanácselnökből és a fiumei s tengerészeti ügyek két előadójával együtt 62 rendes biróból. Az elnök és a másodelnök a hivatal alapján s annak tartama alatt az 1885. VII. t.-c.-kel újonan szervezett főrendiháznak is tagja. Az 1891. XVII. t.-c., miután a Budapesten elhelyezett királyi törvényszékek, - u. m. a budapesti, a pestvidéki és a kereskedelmi és váltótörvényszék - elnökeit a K. rendes biráinak létszámába sorozta, a rendes birák létszámát 65-re fölemelte; az 1893. XXXII. t.-c. a mutatkozó szükséghez képest számfeletti itélő biráknak kinevezését megengedte s ezeknek legnagyobb s meg nem haladható számát 3-ban állapította meg. A számfeletti itélőbiró a legközelebbi üresedés esetén kineveztetése sorrendjében a rendes létszámu birák sorába lép. Az 1877. V. t.-c. s a most említett 1893. XXXII. t.-c.-kel az igazságügyminiszter felhatalmazást nyert, hogy a királyi itélőtáblai birákat a K.-nál kisegítő birákul alkalmazhasson. A nyugdíjtörvény rendelkezésétől eltérőleg a K. itélő birái nem a 65-ik, hanem a 70-ik életévök betöltésével lépnek nyugalomba, kivéve, ha az igazságügyminiszter őket hivataluk folytatására felszólítja és szolgálni kivánnak. A K. jelenleg 7 polgári és 5 büntető tanácsra oszlik. A 3-ik polgári tanácsba az úrbéri és bánya-ügyek, a 4-ikbe a kereskedelmi, váltó- és csőd-ügyek tartoznak. A K. döntvényeiről, l. Döntvény.
