Kovásznai,
Kovásznai, 1. Péter, ev. ref. püspök, született 1616. vagy 1617., megh. Kolozsvárt 1673 julius 21-én. Honi tanulásának befejezte után külföldre rándult s 1643 jul. 12. a lejdai, 1644 máj. 24. a franekeri egyetemre iratkozott be. Hazatérte után, még mielőtt lelkészi állomást kapott volna, presbiterianus elvei miatt a szatmárnémetii nemzeti zsinat 1646 jun. már csak szigoru feltételek mellett engedte meg, hogy lelkészszé legyen. Először Fonyon, majd Ecseden, azután Nagyváradon lelkészkedett. Minthogy azonban meggyőződése később is ellentétbe hozta egyházi felsőségével, 1655 máj. az elmozdította és csak 1656 szept., miután közben háromheti fogságot is szenvedett s magáról reverzálist adott, adta vissza hivatalát. Váradnak 1660. török kézre jutása után hiveinek egy részével Kolozsvárra vonult, ahol szintén megválasztatott lelkésznek. Itt aztán kolozskalotai esperes, 1668. pedig az erdélyi egyház püspöke lett. A temetéskor Porcsalmi András által magyarul, Pataki István által latinul tartott beszédek Kolozsvárt, 1673. megjelentek.
2. K. Sándor (Tóth), iró és fordító, szül. Fintaházán, a Nyárád folyó mellett, Erdélyben 1730 febr. 12., megh. Marosvásárhelyt 1792 márc. 8. Atyja ref. lelkész volt. K. a marosvásárhelyi kollégiumban tanult, 1760. a lejdai egyetemre ment, 1761. a marosvásárhelyi kollégium meghivta a história és a klasszikus irodalom tanszékére. Állását 1764 jan. 23. foglalta el s haláláig folytatta, mint a humanisztikus és reális tudományokban és számos nyelvben jártas tudós. Sok latin alkalmi verset és beszédet adott ki. Halotti búcsuztatói összegyüjtve Carmina exequialia c. alatt Utrechtben jelentek meg (1782). Fordításai: M. T. Cicero nagyobbik Catója, Laeliusa, paradoxumai és a Scipio álma (Kolozsvár 1782); M. T. Cicero az emberek tisztéről és kötelességeiről (Pozsony 1795); Két komédia (Kolozsvár 1782); ennek újabb kiadása: Plautus Mortellariája és Terentius Andriája (u. o. 1836).
