Kulcs,
Kulcs, a zenében a hangok magasságát, mélységét s fekvését a vonalrendszeren a különböző K.-ok határozzák meg. Minthogy a Ny.-európai keresztény zene alapja az éneken épült fel, a legelső sz.-okban a K.-ok is csak a különböző terjelmü énekfajok hangja tájékoztatására szolgáltak. Későbben, a világi hangszerek fejlődésével, azok hangterjedelme is az ily K.-ok szerint lett meghatározva aszerint, amint terjedelem, szinezet tekintetében egyik v. másik hangfajhoz állt közelebb. A K.-ok keletkezése a zene történelmi részéhez tartozik s különbözőségük felette megnehezített a hangjegyek olvasását, kivált az ötvonalas rendszer elfogadása után. Kezdetben annyiféle K. volt, amennyi fajra az emberi hang oszlott, igy volt szoprán v. diszkant, mezzoszoprán, alt, kontraalt, tenor, bariton, bassz-bariton és basszus K. Későbben mind kisebbre igyekeztek ezeket redukálni s végre a legújabb időben csak kétféle K., u. m.: a G a violin (hegedü) s az F (bassz) K. használatára szorítkoztak, melyeknek az alakja a következő: 
G vagy violoin (hegedü) kulcs.
G vagy violoin (hegedü) kulcs.
F v. basszus K. E két K. szerint a vonal és vonalközre irott hangjegyek az alsó első sor kiinduláspontja szerint olvastatnak diatonikus fokozatban. A violin K. első vonalán tehát az egyvonásos nyolcad e, a basszus K. vonalán pedig a nagy nyolcad G zöngéje áll. A többi aztán diatonikusan aszerint következik egymásra. A többi kulcs kiinduláspontját mindig az egyvonásos nyolcad c zöngéje, a violinkulcs szerint im ez: 
szabályozza.
Aszerint amint a szabályozó K. a vonalrendszer e v. ama sorára tétetik, alakul a sorrend is, mindig a fönti egyvonásos c-ből kiindulva. A régebben használt K.-okból ma már csak a szoprán, alt és tenor K. van használatban, alakjuk im ez:
| szopránkulcs | altkulcs | tenorkulcs |
1. mely az első sorra teszi a fenti egyvonásos c-ét, 2.mely a harmadik s 3. mely a negyedik sorra teszi ugyanezt az egyvonásos c-ét. Mind e K.-ok redukálása s egyszerüsítése két K.-ra, u. m. a violin és a basszusra, azt az előnyt nyujtja, hogy a hangokat, hangjegyzéseket nem kell transzponálni, hanem a játszó v. olvasó minden hangot a maga természetes állásában olvas, azzal a különbséggel, hogy bizonyos énekhangfajjal szemben egy nyolcaddal a hangok lejebb hangzanak mint a természetben.
K., a hátultöltő vadászpuskáknak azon emeltyüje, melynek segítségével a csőnek a závárzathoz való feszes záródását eszközöljük. Van hosszu K., a csövek alatt, kengyel-K. a kengyel alatt, felső-K. a sárkányok között, ezt svéd K.-nak nevezik, végül a legújabb oldal-K. a závárzat baloldalán. - K. a technikában, l. Zár.
