Kurz,
Kurz, 1. Henrik, német irodalomtörténetíró; szül. Párisban 1805 ápr. 28. német szülőktől, megh. Aarauban 1873 febr. 24. Lipcsében teológiát tanult, majd Párizsba visszatérve 1927. keleti nyelveket tanult. 1830. Münchenben telepedett meg, ahol a khinai grammatikából tartott felolvasásokat. Augsburgban egy ellenzéki költeményt adott ki: Die Zeit, amiért két évi várfogságba került. Foságában lefordított Das Blumenblatt cím alatt egy khinai költeményt (St. Gallen 1836). Megszabadulva Svájcba ment, hol tanító, majd Aarauban tanár lett. Főműve: Geschichte de deutschen Litteratur (I-III. köt. Lipcse 7. kiad. 1876., IV. köt 1868-72, 4. kiad. 1822), de irt azonkivül sok irodalomtörténeti művet.
2. K. Hermann, német novellista; szül. Reutlingben 1813 nov. 30., megh. Tübingában 1873 okt. 10. Eleintén Maulbronnban tanult, Tübingában teologiát és bölcsészetet hallgatott, de legjobban érdeklődött az ó-német irodalom iránt. Később Stuttgartban a Beobachter folyóiratot redigálta, majd Tübingában az egyetem könyvtárnoka lett. K. először költeményekkel lépett föl, amelyeket formaérzék és erős érzés jellemez. Később a regény- és beszélyirásra adta magát. Ezek közül említendők: Shillers Heimatsjahre (Stuttgart 1843, 2. kiad. 1857); Erzählungen u. o. 1858-61, 3. köt).). Legkiválóbb műve: Der Sonnenwirth (Frakfurt 1855, 2. kiad. 1862). Irodalomtörténei művei közül megemlítendő: Zu Shakespeares Leben u. Schaffen (Stuttgart 1871). Idegen nyelvekből is sokat fordított. Összegyűjtött művei 10 kötetben jelentek meg (Stuttgart 1874-75).
