La Farina
La Farina József, olasz történetiró, szül. Messinában 1815 jul. 20., megh. Firenzében 1863 szept. 5. Jogot végzett s ügyvéd lett, de amellett a történet és irodalom iránt is érdeklődött. Nemsokára a Bourbon-kormány a fiatal ügyvédet öszszeesküvés gyanuja miatt számkivetésre itélte, melyből csak 1838. térhetett vissza Messinába. Ezentul sem volt nyugta, amiért Firenzébe költözött. Az 1848-iki felkelés hirére visszatért szülővárosába és élénken részt vett a forradalmi mozgalmakban. Polgártársai a sziciliai parlamentbe választották, sőt egy ideig a közoktatásügy, majd a hadügyminiszter teendőit végezte. A forradalom leverése után Marseillebe menekült, onnan Torinóba ment és megalapította a Societá Nazionalét, mely Olaszországnak a szavójai dinasztia alatt való egyesülését tűzte ki célul. Részt vett az 1859-iki hadjáratban és az 1860-ikiban, Szicilia felszabadítása érdekében is fáradozott mint közvetítő Cavour és Garibaldi között. 1861 után országgyülési képviselő, majd pedig a kamarának alelnöke és az államtanács tagja lett. Korai halálát egész Itália siratta. 1884. emlékszobrot állítottak neki Torinóban. Művei: Italia nei suoi monumenti, nelle sue rimembranze, ne' suoi costumi (1841); La Svizzera (1841, 2 köt.); Storia d'Italia narrata al popolo italiano (1846, 10 köt.); Storia d'Italia dal 1815 al 1850 (Milano 1860, 3 köt.); Storia documentata della rivoluzione siciliana del 1848-49 (1853, 2 köt.); Sulle presenti condizioni d'Italia (Torino 1860) stb. Scritti politici (Milano 1870, 2 köt.) és Epistolario (u. o. 1869, 2 köt.) c. műveit Franchi adta ki.
