Lakkbőr.
Lakkbőr. A L. gyártásához a legkülönbözőbb nyersbőrök szolgálnak; ilyenek: ökörbőrök, tehén-, ló-, borju-, birkabőrök. E bőröknek előkészítésére, cserzésére és kikészítésére nagy elővigyázatot és gondot fordítanak. A kellően cserzett és a lakkozáshoz előkészített bőrökre sűrü lenolajfirnászból és koromból álló pépet kennek. Az igy kezelt bőröket megszárítják. Ezt a két műveletet ismétlik és azután az alapot képező felületet horzsakővel kisimítják. Erre a sima felületre reákenik az előbb említett pépet, melyet azonban kevés terpentinnel felhigítottak. Az újból megszárított bőröket már most ismét horzsolják s miután egy körülbelül 120 cm3 széles deszkára felszegezték, a tulajdonképeni lakkal látják el, melyet az előbbi pépből, berlini kékből, lenolajfirnászból és terpentinolajból kevernek össze. Minél hígabb ez a lakk, annál ruganyosabb és fényesebb felületet alkot ugyan a bőrön, de annál gyakrabban kell a lakkot is a bőrre felkenni. Minden kenést szárítás követi. A szárító kamrák, illetőleg az ezek helyett használt szárító kemencék, teljesen pormentesek legyenek. Ha a bőrök ezekből a szárító berendezésekből kikerülnek, akkor egy kőlemezen kiterítik és iszapolt horzsakőnek finom porával behintve, nemezrongygyal ledörzsölik. Erre a célra gépeket is szerkesztettek. A ledörzsölt bőröket lemossák, a deszkára felszegezik, lakkozzák és kezdetben 40/ R.-nál, később 50°-nál szárítják. Ezt a műveletet szükség esetében ismétlik. A kész L.-öket a napon néhány órára kiterítik, miáltal nagyobb fényt nyernek.
