Lanfranconi
Lanfranconi (ejtsd: -kóni) Grazioso Enea, mérnök, a magyar történelmi társulat alapító tagja, szül. Pellióban (Lombardia) 1850 máj. 30., öngyilkos lett Pozsonyban 1895 márc. 9. Mérnöki tanulmányait befejezve, 1870. Magyarországba jött s Pozsonyban telepedett le, hol mint a dévényi kőbányák tulajdonosa és mérnök meggazdahodott. Vizépítészeti művei: Közép-Európa útjai és a Duna-folyam szabályozásának fontossága (Pozsony 1880, mely három nyelven: magyarul, németül és franciául jelent meg); Magyarország ármentesítése (Budapest 1882); A Lanfranconi-féle önműködő sikló (1890). Magyar történeti és régészeti problemákkal is foglalkozott, igy Árpád sírját is kutatta, melyet a Hainburg melletti tumulusban vélt megtalálhatni. (V. ö. a P. Lloydban 1894 jun. 10. és 11. közl. cikkét). Szenvedélyes könyv- és metszetgyüjtő volt, könyvtárában többek között a Dunára és Pozsonyra vonatkozó összes művek össze voltak gyüjtve. Hires régi 14 000 drbból álló térképgyüjteményét az 1885-iki budapesti országos kiállításon bemutatta s később Budapest fővárosnak adományozta. Az egyik Rubens-képet Munkácsy negyedmillió értékünek becsülte. Könyvgyüjteményét s képtárából a magyar tárgyu festményeket a magyar kormány a nemzeti muzeum részére megvette; a többi könyvet, képet és nagybecsü rézmetszet-gyüjteményét 1895 okt. Kölnben elárverezték.
