Langer,
Langer, 1. János, zeneművész és tanár, szül. Sasváron (Nyitra) 1819., megh. Budapesten 1889. 1838. Pesten a német szinház zenekarához hegedüsnek szerződtették. A 40-es évek elején Pécsett, Eperjesen s Pesten a német szinháznál működött mint második tenorista; később énektanár, majd a lipótvárosi bazilika karnagya lett. Irt számos egyházi művet, dalokat s mise-részleteket. A pedagogia terén legelterjedtebb műve magyar nyelvü énekiskolája, mely számos kiadást ért.
2. L. Viktor, zeneiró és tanár, előbbinek fia, szül.Budapesten 1842. A pesti zenedében bevégezvén tanulmányait, hol egyidejüleg éneket, zongorát, hegedüt, gordonkát s zeneszerzést tanult, Volkmann R. tanácsára Lipcsébe ment, hol Hauptmann, Richter s Reinecke tanárok vezetése mellett fejezte be művészi kiképzését. Visszatérvén hazájába a 60-as évek derekán, mindjárt feltünést keltett egy füzet eredeti magyar dalaival, melyet Ögyek név alatt adott ki. E név alatt azután még vagy 20-30 eredeti magyar műdalt tett közzé, melyek manapság is irodalmunk javát képezik. Máskülönben is egyike lett a magyar zene legbuzgóbb munkásainak minden irányban. Tisza Aladár név alatt kiadott eredeti s átirt népdalai, csárdásai s instruktiv füzetei szélesen ismertek és elterjedtek az egész országban. Irt több zenekari művet is, melyek mind az előkelő izlésü s tudásu zeneköltőre vallanak. A 70-es évek elején az Orczy Bódog báró intendánssága alatt mint operai kartanító s a szini képezde tanára szintén eredményes tevékenységet fejtett ki. A magyar dalegyleti téren több évig mint az egyetemi dalegylet karnagya is buzgalmas működést tanusított. A 80-as években több évet töltött Pécsett mint karnagy és zenetanár. Jelenleg mint a lipótvárosi bazilika karnagya s a Zenelap társszerkesztője él s működik a fővárosban.
