Laurinsav
Laurinsav (laurosztearinsav), különféle magvak olajában (babérbogyóban, pichurimbabban, kókuszdióban stb.) előforduló, a zsírsavak csoportjába tartozó egyolaju sav. Képlete C12H24O2. Előállítása a babérolajból kapott kristályos laurosztearinból történik, melyet kálilúggal főznek, amidőn a L.-nak káliumsója képződik. Az igy kapott oldatból konyhasóval leválasztott L.-askáliumot sósavval bontják el és a keletkezett L.-at hígított borszeszben oldják és többször átkristályosítják. Érdekes, hogy a L.-nak jelenlétét a kókuszdió olajában először Görgey Arthur (l. o.) mutatta ki, akinek értekezése: Ueber die festen, flüchtigen, fetten Säuren des Cocusnussöles a Liebig-féle Annalen der Chemie und Pharmacie 1848-iki évfolyamában jelent meg. Ő állította először elő a laurinsavas etilt és ő határozta meg pontosan a sav sajátságait. A L. híg borszeszből selyemfényü tűalaku kristályokban válik ki; fs.-a (20 °-on) 0,883; op.-a 43,6-45 °. Vizben teljesen oldhatatlan, de igen könnyen oldódik erős borszeszben vagy éterben és ez az oldat savanyu kémhatásu. Fp. 100 mm. nyomás alatt 225 °; közönséges nyomás alatt azonban forrásig hevítve elbomlik. A L. egyalju sav, mely a bázisokkal sót képez és a karbonátokat pezsgés közben bontja el. Sói közül az alkali sók vizben oldhatók, a többiek azonban vagy éppen nem, vagy csak kis mértékben oldódnak vizben.
