Lavater
Lavater János Gáspár, svájci iró, szül. Zürichben 1741 nov. 15., megh. u. o. 1801 jan. 2. Szülővárosában teologiát tanult 1759-62-ig, s azután Füssli Henrikkel együtt bevádolta Grebel landvogtot igazságtalanságaiért, s hogy ennek következményeit elkerülje, Németországba utazott. Visszatérve, 1764. kiadta hiressé vált Svájci dalait, melyeket Aussichten in die Ewigkeit (Bern 1764) kötete követett. 1769. diakonus, 1775. lelkész lett a zürichi árvaházban, s miután egy brémai meghivást visszautasíott, 1786. a szt. Péter-templom plébánosa lett. Szabadelvü fellépése miatt a francia kormánynyal szemben, Baselbe száműzték, s midőn ismét visszaengedték Zürichbe, nem sokáig működhetett, mert Masséna 1799 szept. 26. elfoglalta a várost, amely alkalommal egy gránátos keresztül lőtte L.-t, ki hosszu szenvedés után sebébe belehalt. Kiváló megfigyelő képessége folytán hamar kiismerte azok jellemét és természetét, akikkel érintkezett, miáltal arra a meggyőződésre jutott, hogy az arc vonásaiból és sajátos alakulásából következtetést lehet vonni az egyének jellemére. Ezt akarta bizonyítani Physiognomische Fragmente zur Beförderung der menschenkenntniss und Menschenliebe (4 köt. Lipcse és Winterthur 1775-78) c. könyvében, amely élénk polemiát idézett elő, s egyszersmind kétségen kivül helyezte, hogy a fiziognomia mint tudomány csak hiu ábránd, mert L. törvényei csupán személyes tehetségeiben és érzelmeiben gyökereznek. Azonban, dacára Lichtenberg (Über Physiognomik wider die Physiognomen) és Musäus (Physiognomische Reisen) elmés szatiráinak L. népszerüsége folyton növekedett, s egész Európából fordultak hozzá tanácsokért. Egyéb műveit: Vermischte Schriften (Winterthur 1774-81) és Sämtl. klein. pros. Schriften (u. o. 1784-85) L. maga adta ki; ellenben L.'s nachgelassene Schriften (Zürich 1801-2) Gessner és L.'s ausgew. Schriften (u. o. 1844) Orelli adta ki. Költeményei közt nevezetes a több kiadást ért 200 christl. Lieder c. gyüjtemény.
