Liszkay,
Liszkay, 1. Gusztáv, bányász szül Derencsényben (Gömör) 1843 aug. 2., megh. Selmecbányán 1889 jun. 3. A bányászati akadémiát Selmecen elvégezve, Gerlicén (Gömör vmegyében) vasgyári intéző, azután pedig Selmecbányán a bányaigazgatóságnál fogalmazó lett. A selmeci bányaiskola szervezés alkalmával őt nevezték ki a bányaiskola ügyvezető tanárává. Nevezetesebb műve: Bányatan kir. bányaiskolák számára (1878).
2. L. József, ref. teológiai tanár, lelkész és iró, szül. Balaton-Kisszőlősön (Zala) 1809 okt. 18., megh. Budapesten 1888 máj. 13. Alsóbb iskoláit Szt. Gálon, közép- és felsőbb iskoláit Pápán végezte, ugyanitt egy évig (1832) osztálytanító, majd Ó-Szőnyön akadémiai rektor volt. Ezután egy ideig a Pongrácz-családnál volt nevelő és Felső-Örsön segédlelkész; 1838. Pápára választatott meg tanárul, de széke elfoglalása előtt egy évre Berlinbe ment; öt évig működött Pápán mint az irásmagyarázat tanára, ekkor ugyanitt lelkészszé választatott meg; ugy ezen egyháznak, mint a dunántuli kerületnek, melynek pénztárnoka volt, a pénzügyeit rendbe hozta; 1855-73. győri, 1873-1877. ismét pápai lelkész volt, azután nyugalomba vonult, utolsó 10 évét Budapesten töltötte. A Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban megjelent számos becses értekezésén kivül jelesebb művei: A nagy győri ev. ref. egyház multja és jelene (1868); A pápai ref. egyház levéltára 1510-1811 (1875); Tóth Ferenc dunántuli ref. superintendes életrajza (1877, A protest. teolog. könyvtár IX. kötetében); A helvét hitvallást a kerület megbízásából három ízben adta ki, jegyzetekkel ellátva. Apósának, Tóth Ferencnek nagy becsü levéltárát ő örökölte, melynek nagy része hagyatékából a magyar nemzeti muzeum leváltárába került.
