Lopótök
Lopótök (növ., kalebasza v. kalabassza, szívó tök, Herkules-buzogány, trombitatök, zarándokpalack, héber, Lagenaria Ser.), a tökfélék fajaszakadt iszalagja; a L. vulgaris Ser. (Cucurbita Lagenaria L.) egynyári puhaszőrü és pézsma szagu növény. Levele kerek szivforma, szögletes v. kissé karéjos és fogas, kacskaringója kétmetszetü, virága a levél tövében fehér, egylaki és különszirmu. Gyümölcse különböző: palackforma, hosszunyaku, bunkóalaku, gömbölyded stb., végre fehér v. sárgás, fás héju. Afrika forró vidékéről és K.-Indiából való, a meleg országokban, hazánkban is ültetik, itt-ott el is vadul. Hazájában orvosság, nálunk inkább dísznek ültetik. Kitisztított termése borszívó v. más száraz edény. Senegambiában nagyra megnő, kettévágott és kiürített héját kosárnak, palacknak, a kisebbet kanál helyett használják, a négernek általában kitelik azevő és ivóeszköze belőle; az amerikai indus is ilyennek, de tölcsérnek és kalapnak is használja. A L. termése alakját nagyon változtatja. Fajtája az alföldi kabak v. kobak v. seggen ülő tök is. Ez nem fut fel, a földön szétmászik. Gyümölcsét formákra is idomítják, tojást tartanak benne, mezei korsó (butykos tök) stb. lesz belőle; l. Kabak, Árvarózsa.
