Lubrich
Lubrich Ágost (garamszeghy), pedagogus, egyetemi tanár, szül. Besztercebányán 1825 dec. 28. Losoncon az elemi iskolát, Rozsnyón a gimnáziumi tanfolyamot végezve, egy évet mint kat. papjelölt töltött a pesti szemináriumban. A papi pályától azonban visszavonult s a tanítói pályára akart előkészülni, járt a pesti kir. tanítóképzőbe s a képesítő vizsgálat kiállása után Mutschenbacher Alajos nevelőintézetében két évig tanított középiskolai s bölcseleti tárgyakat. 1848. az első magyar minisztérium által a szegedi tanítóképző intézethez neveztetett ki rendes tanárnak. Szegeden Menyhárt Ágoston tanártársában s Csaplár Benedek kegyesrendi tanárban hű tanácsadókra talált. Első irodalmi kisérletét 1857. a Magyar Sajtó tácájában tette közzé Tanuság Cantů Caesar világtörténelméből címen. 1855. a képzőintézetek magyar tanárait az akkori kormány elbocsátotta, őt is hasonló sors érvén, a kecskemétiek alreáliskolájuk igazgatójává tették. A kecskeméti reáliskola feloszlatásakor 1861. a besztercebányai gimnáziumhoz került rendes tanárnak, honnan ismét egyév mulva Pozsonyba tétetvén át, 1863. a történelemből tanári képesítést szerzett. Pozsonyi életet döntő befolyással volt arra, hogy egészen a nevelési irodalomnak szentelje erejét. Pár napra a pozsonyi csata után Neveléstudománya megirásához fogott s azt másfél év alatt bevégezte. Szerzőjét e mű 1870. a budapesti egyetem pedagogiai tanszékéra emelte s 1871. az akadémiai 200 arany nagy jutalmat és levelező tagságot érdemelte ki számára. A Neveléstant követte a Neveléstörténelem (Budapest 1864-77). Más munkái: Herbart bölcsészeti rendszerének alaptévedéseit kimutató szemelvények (u. o. 1875); A középtanodai tanárok paedagogiai kiképzéséről (u. o. Akad. 1871); Természetbölcselet (VI. köt., u. o. 1893).
