Lucaciu
Lucaciu László, az utóbbi évtizedek oláh mozgalmainak egyik hirhedt vezetője és szereplője, szül. Apán (Szatmár) 1852. Atyja kántor-tanító volt. A középiskolát Szatmáron végezte, azután Szamos-Újváron beiratkozott a teologiára. Szamos-Újvár akkori püspöke, a későbbi balázsfalvi érsek, Vancea János, Rómába küldötte a De propaganda fidei-hez, hogy tanulmányait kiegészítse. Innen, hol teljes hat évet töltött (1868-74) mint a teologia és filozofia doktora tért haza és 1874. nagy-károlyi pappá neveztetett ki. 1878. Trefort a szatmár-németi gimnáziumhoz nevezte ki hitoktatónak s a román nyelv és irodalom tanárának. Mint nagy-károlyi pap, kivált pedig mint tanár nagyban izgatta az oláh ifjakat a magyarosodás elleni küzdelemre s kitartásra. Ezért 1883. Trefort a losonci gimnáziumhoz tette át. nem fogadván el ez állást, püspöke Lacfalura nevezte ki plebánossá. Izgatásai miatt többször fogságot szenvedett. Alig hagyta el börtönét, újra kezdte izgatásait. Mint jó szónoknak a népre nagy befolyása van. 1892. a bécsi memorandumot vivő testület vezetője ő volt. Pörének tárgyalásakor öt évi államfogházzal büntették; 1895 szept. a kormány ajánlatára kegyelmet kapott és szabad lett. Irt egy imakönyvet, egy bölcsészeti munkát s szerkesztett egy egyházi havi folyóiratot is (Revista catolica).
