Luthardt
Luthardt Kristóf Ernő, német lutheránus teologus, szül. Maroldsweisachban (Bajorország) 1823 márc. 22. Teologiát tanult Erlangenben és Berlinben 1841-től 1845-ig; lelkészszé avattatott 1846.; ezen évtől 1851-ig Münchenben gimnáziumi tanár, majd 1853. Erlangenben magántanár, ezután két évig Marburgban rendkivüli tanár volt, mig végre 1856. Lipcsében a rendszeres teologia és az újszövetségi exegezis rendes tanára, 1865-ben konzisztoriumi tanácsos, 1870-ben pedig meisseni kanonok lett. 1868 óta szerkeszti az Allgemeine evang.-luth. Kirchenzeitung-ot, 1880 óta a Das Theologisch-Literaturblatt és a Die Zeitschrift für kirchl. Wissenschaft und kirchl. Leben címü irodalmi vállalatokat. Számtalan cikkén, felolvasásán, több mint 10 kötetre menő egyházi beszédén s több exegetikai munkáján kivül legismertebb művei a következők: Apologetische Vorträge über die Grundwahrheiten des Christenthums (1864, 10. kiad. 1883); Kompendium der Dogmatik (1865, 7. kiad. 1886); Apologetische Vorträge über die Heilswahrheiten des Christenthums (1867, 5. kiad. 1883); Vorträge über die Moral des Christenthums (1872, 3. kiad. 1882); Gesammelte Vorträge verschiedenen Inhalts (1876); Die modernen Weltanschauungen und ihre praktischen Konsequenzen (1880). Apologetikai és erkölcstani jelzett művei angol nyelvre is lefordíttattak és részben több kiadást is értek. Első helyen említett apologetikai művét magyarul is kiadta a vallásos iratokat terjesztő londoni társulat budapesti ügynöksége, Csiky Lajos fordításában ily c. alatt: A kereszténység védelme (Budapest 1888).
