Lutz
Lutz János báró, bajor miniszter, szül. Münnerstadtban 1826 dec. 4., megh. Pöckingben 1890 szept. 3. Jogot végzett, az igazságügyi minisztériumban dolgozott, majd Miksa király titkára, 1866. pedig II. Lajos irodájának elnöke lett. 1867 okt. 1. átvette az igazságügyi miniszteri tárcát és ebben az állásban léptette életbe az új perrendtartást. 1869 dec. a kultusz- és közoktatásügyi miniszteri tárcát is átvette és részt vett Versaillesben a német császárság újjászervezésében (1870) és megszavaztatta a Bajorország nevében elvállalt kötelezettségeket és szerződéseket, melyek által Bajorországnak az őt megillető helyet biztosította az új császárságban. 1871 aug. 22. átengedte az igazságügyi tárcát Fäustlenek, a maga resszortjában pedig nagy erélylyel védelmezte az állam jogait az egyházzal szemben és nagy erélylyel verte vissza a klerikálisok növekvő támadásait. II. Lajos mindvégig védte miniszterét; sőt 1880 márc. 5. miniszterelnökévé tette és aug. 24. nemesi rangra emelte. A klerikálisok ellenben teljes haragjukat éreztették vele, ugy hogy L. elvégre egyik-másik kérdésben engedményeket tett nekik, anélkül azonban, hogy ezzel kiengesztelte volna őket. Midőn II. Lajos letétele kikerülhetetlenné vált, L. védte a minisztérium eljárását a kamarával szemben. Luitpold régens-herceg egyelőre meghagyta állásában és 1889. az urak házának élethossziglani tagjává is kinevezte, de L. mégis érezte, hogy helyzete tarthatatlan. 1890 máj. 21. tehát a klerikálisok örömére nyugalomba vonult. Munkái közül említendők: Konferenz-Protokolle der Handels- und Seerechtskonferenz (Würzburg 1858-63) és Kommentar zu dem bayrischen Einführungsgesetz für das allgemeine deutsche Handelsgesetzbuch (2 köt., 1863-1866).
