Maar
Maar Bonifác (keresztnevén János), szt. benedekrendi szerzetes, tanár és történettudós, szül. Devecseren (Veszprém) 1788., meghalt Balaton-Füreden 1855.. 1822-től 1821-ig M. mint gimnáziumi tanár működött Nagyszombatban, Pannonhalmán, Pozsonyban és Győrött, s egy ideig Bécsben a Somogyi grófi családnál nevelői állást töltött be, ami nagyobb utazásokra adott neki alkalmat. Egy évig igazgatója is volt a győri főgimnáziumnak, amely állásától azonban, részint mert a németesítésnek nem volt barátja, s másrészt mivel a hivatalos teendői tulajdonképeni tudományos munkásságában akadályozták, csakhamar megvált. Szorosabban tudományos és felsőbb tanári pályáját 1821. a győri királyi akadémián mint az egyetemes és a magyar történelem tanára kezdte meg és folytatta 1850-ig. Ezen állásában vált a vasszorgalmu, nagy tudományu és tanszakait a legszélesb alapokon művelő tanár a főiskolának kiváló díszévé, akitől sok jelese a hazának nyerte ez időben későbbi tudományos, irodalmi és közpályai szereplésére az alapot. Irodalmi munkássága, az akkori időben fennforgott kedvezőtlenebb viszonyoknál fogva szűkebb körre szorítkozott; előadásainak némely jelentékenyebb részei kéziratok alakjában kerültek forgalomba; eredetileg latin nyelven szerkesztett volt Egyetemes történelem címü, több kötetre tervezett s jórészt forrástanulmányokra alapított kézikönyvét magyarul 1853-54. kezdte nyomtatásban közzétenni, azonban a két első (terjedelmes) köteten kivül a nagybecsü munkának további részei M. halála miatt nem láttak napvilágot. Tanári működésének elismeréseként (1851) nyugalomba léptekor a fejedelem az arany koronás érdemkereszttel tüntette ki. Gazdag historiai, főleg világtörténelmi művekben bővelkedő könyvtára a pannonhalmi nagy könyvtárba helyeztetett, illetve olvasztatott be. V. ö. Ferenczy-Danielik, Magyar Irók (I. köt. 1856) és Scriptores Ordinis S. Benedicti (Bécs 1881).
