Madarassy,
Madarassy, 1. János (gojzesti), jogtudós, szül. Egerben 1802., megh. Pesten 1861. Jogi és bölcsészeti tanulmányainak elvégzése után mint hites ügyész az egri érseki liceumban a magyar polgáriés büntető törvénytudomány nyilvános rendes tanítója lett. Itt irta: A magyar polgári törvénytudomány vázlata (Eger 1845) c. munkáját. Már ezt megelőzőleg címzetes főjegyzője és táblabirája volt Heves és Külső-Szolnok vármegyéknek s ugyancsaktáblabirójukká választották Békés és Gömör vármegyék. Elméleti és gyakorlati ismereteire való tekintetből a budapesti kir. táblához birónak neveztetett ki.
2. M. László, hirlapiró, szül. Kecskeméten 1839., megh. Kis-Pesten 1893 okt. 2. Szülővárosában tanult, hol jogot hallgatott s az ottani jogakadémia tanára, később ugyanott kir. ügyész lett. Ekkor kezdte meg irói működését, s több regényén és szindarabján kivül megirta Értekezés a házasságból eredő jogviszonyok mikénti rendezéséről címü művét, melyet 1869. az akadémia 100 aranynyal jutalmazott. De nyugtalan természete nem hagyta nyugodni, s miután állásáról lemondott, utazni ment Amerikába, hol több évet töltött s a honnan érdekes tárcákban irta meg élményeit. Visszatérve, sokat irt Amerikáról s különösen az ÉnUjságomba irt kalandos regényei a gyermekek kedvencévé avatták; sokat irt a napi sajtó számára is. 1889. Kispest jegyzőjének választották meg s a község emelkedése nagy részben neki köszönhető. Egyéb jogi művei: Örökösödési, gyámi s gondnoksági ügyekbeni eljárás (Kecskemét 1869); és Battlay Imrével: Az örökösödési köteles részről (u. o. 1874); Tavaszi pillangók (költemények, Pest 1859); Egy honvédtiszt bujdosása (u. o. 1870) stb.
3. M. Mór (gojzesti), jogtudós, szül. Egerben, 1829. s u. o. végezte középiskolai és jogi tanulmányait, ügyvédi vizsgálatot tett s Heves és Külső-Szolnok vármegyék főszolgabirájává választatott. A szabadságharcot mint honvéd küzdötte végig s az abszolut korszak alatt gazdálkodással és jogi tanulmányokkal foglalkozott. Az alkotmány helyreálltával törvényszéki biróvá neveztetett ki, a mely minőségében a hirhedtté vált régi arányosítási perek gyors elintézése által vonta magára a figyelmet. A régi magyar törvényekben való nagy jártasságát felismerve, nevezte ki a király kincstári jogügyi főtanácsossá. E hivatalában az urbéri rendezés kérdéseiben az ország első tekintélyei közé tartozik s a maradványföldek tulajdonjogára vonatkozó viták megoldása, melyből a kincstárnak milliókra menő haszna volt, egyenesen neki köszönhető.
4. M. Pál (gojzesti), közgazdasági iró, szül. Egerben 1828. s jogi tanulmányait u. o. befejezvén, ügyvédi vizsgálatot tett s előbb hevesvármegyei alügyész, majd udvari kamarai fogalmazógyakornok lett. Az első magyar felelős minisztériumban a földmivelés-, ipar- s kereskedelmi tárcánál segédfogalmazóvá neveztetett ki, később pedig egész a világosi fegyverletételig ugyane rangban a pénzügyminisztérium elnöki osztályában szolgált. 1867-ig a magyarországi pénzügyigazgatóságoknál volt alkalmazva, amikor aztán pénzügyminiszteri osztálytanácsossá neveztetvén ki, a magyar pénzügyi szolgálat szervezése körül szerzett érdemeket. 1868. miniszteri tanácsossá neveztetett ki s az indirekt adózási főosztályt vezette 1871-ig, a mikor az államtitkári teendők végzésével bizatott meg s 1873. helyettes pénzügyi államtitkár lett. 1879. a Szt. István-rend kis keresztjét kapta, 1884. pedig az akkor felállított pénzügyi közigazgatási biróság elnökévé neveztetett ki. 1892. történt nyugalomba vunulása után az osztrák-magyar bank alkormányzója lőn s főrendiházi taggá neveztetett ki. A bélyeg- és illetékügyekről több munkát irt magyar és német nyelven, melyek közül legfontosabb: A bélyeg- és illetékek iránti törvények és szabályok Lexikona (Budapest 1883), Tarnay Pál álnév alatt több eredeti vigjátékot irt s néhány operettet és szinművet fordított, amelyek a budai népszinházban adattak elő; franciából fordította a Pesti Napló tárcája számára Zola Emil öt regényét; Petőfi számos költeményét ültette át volapük nyelvre, a miért a párisi volapük akadémia rendes tagjává választotta. V. ö. Vasárnapi Ujság (1860. évf.).
