Marsal
Marsal, a középkorban «marescalcus», az ó-német marah (most Mähre, a. m. ló) és scalc (szolga) szavakból eredetileg lovak és istállók felügyelője. Már a frank királyok alatt magasabb udvari méltóság. Napjainkban udvari M. (Hof-Marschall) az udvarnagy hivatal (Hof-Marschallamt) főnöke; hozzá tartozik az egész udvari háztartás vezetése. Ünnepi M.-ok (Fest-Marschalle), udvari ünnepélyeknél elvonulásoknál, nagyobb temetéseknél fordulnak elő, részint mint rendezők, részint ünnepélyes jelmezekben, mint a menetnek vezetői. A német-rend a legfőbb tábornagyot M. cimével ruházta fel (később Feld-Marschall) Franciaországban a francia marsalok (Maréchaux de France) mint a királyi hadak főparancsnokai nagy tekintélyre tettek szert. Az idők folytán megszüntetett méltóságot I. Napoleon a birodalmi M. (Maréchaux d'empire) név alatt visszaállította. Az 1839 aug. 4. törvény a M.-ok számát béke idejében 6, háboru idejében 12-ben állapította meg. III. Napoleon alatt az I. Napoleon uralkodása alatti állapotok léptek újból életbe. A M. címet Franciaországban újabban ismét eltörölték. Canrobert (l. o.) viselte utoljára e címet. A marsalbot Franciaországban azurkék, arany csillagokkal ékített, a többi országokban ehhez hasonló, gazdag díszítésü rövid pálca.
