Martinez de la Rosa
Martinez de la Rosa Ferenc, spanyol államférfiu és költő, szül Granadában 1789 márc. 10., megh. Madridban 1862 febr. 7. Már 19 éves korában a granadai egyetemen a filozofia tanára lett. 1813 óta mint szülővárosa képviselője a kortezben nagy tevékenységet fejtett ki s mint az 1812-iki alkotmány védője fogságot szenvedett, azután Afrikába száműzetésbe került, ahol Monayma c. szomorujátékát irta. 1820. visszatért Madridba és miniszterelnök lett, de 1823., amikor a franciák bevonultak Spanyolországba, a nép dühe elől VII. Ferdinánd száműzetésbe küldte s M. nyolc évet Párisban töltött. Ez idő alatt adta ki Obras literarias-ait (6 kötet, Páris 1827-33). 1830. visszatérhetett Madridba, 1834. rövid időre ismét miniszterelnök volt. 1840. mint spanyol követ működött Párisban, 1842-43. pedig Rómában, 1844. külügyminiszterré nevezték ki, 1846. lemondott ez állásáról s 1847-51-ig követ volt Párisban. 1858. a királyné egy új minisztérium alakításával bizta meg s az államtanács elnökévé nevezte ki. M. mint iró is kitünt. Irásait a stil választékossága és tisztasága jellemzi. Ezért a spanyol akadémia is örökös titkárává választotta. Költői művei közt legbecsesebbek Edipo c. tragédiája, La conjuracion de Venecia c. drámája és La nina en casa y la madre en la mascara c. vigjátéka. Irt azonkivül egy tanító költeményt (El arte poetica), lirai költeményeket (Madrid 1833, 2 kiad. 1847) és számos munkát prózában. Összes műveit 1844-45. adták ki (5 kötet) Párisban.
