Mesterséges táplálás.
Mesterséges táplálás. Az olyan betegeket, kik bármi okból (melankólia, bárzsingszűkület stb.) nem képesek maguk erejéből táplálkozni, mesterségesen szokás táplálni. Ez vagy a bárzsingon v. gyomorsipolyon, v. a végbélen át történik; első esetben a szájon v. az orrüregen át vezetett gyomorkutató segítségével. M.-ra többféle táplálókeverék alkalmatos; legjobbak egyike az u. n. Leube-Rosenthal-féle húspankreász-klistér, mely ugy készül, hogy 150-300 g. finomra vagdalt húsvakarékhoz marha-pankreászt (fejér májat) adnak, ezeket jól összekeverik, 150 g. meleg vizzel sűrü péppé habarják s alkalmas fecskendő segítségével melegen avégbélbe fecskendezik. Az Ewald-féle klistér ugy készül, hogy 2-3 tojást egy evőkanál hideg vizzel összekevernek, másrészt késhegynyi fehér lisztet fél csésze 20%-os szőllő- (krumpli-) cukor-oldattal felforralnak s a keverékhez egy kis pohár vörös bort adnak, az egészet 40°-ra lehűtik és a tojásoldattal apránként összekeverik. Kétszerre használandó el egy nap alatt. A Kussmaul-féle tojásos klistér receptje következő: 2-3 tojást (sárgájával együtt) fele mennyiségü vizzel, mely lassankint öntendő hozzá, tejszerü folyadékká habarunk össze, a keveréket 12 óra hosszat hűvüs helyen hagyjuk s használat előtt 35° C.-ra melegítjük. Mackenzie keveréke: 150 g. főtt csirkehús, 50 g. tej, 20 g. zsír, 7 g. cognac, 90 g. viz péppé dörzsölve és 35 C°-ra fölmelegítve, 24 óra alatt kétszerre elhasználandó. M.-rakülönben egyaránt alkalmas a tej, leves, bor, tojás, friss húskivonat és a beeftea (légmentesen zárt edényben órákonát vizzel főzzük a zsirjától megszabadított sovány marhahúst és a főzetet ruhán átszűrjük).
