Mézgafolyás,
Mézgafolyás, mézgaömlés, gummifolyás, mézgásodás (növ., gummozis), bizonyos fák betegsége, midőn sok mézgát választanak ki, ez magától tör elő a fából, lefolyik v. a felszinen összegyülve megszárad. Cseresznyefa, szilvafa, kajszinbarackfa gyakran szenved M.-ban. A M. a törzs bizonyos szövete sejtjeinek dezorganizációjából ered. A M.-nak kisebb foka, de a hevesebb bajnak kezdete az, hogy a rendes farétegben egyes edény fala mézgává alakul. Ha a baj már hevesebb, akkor a fatest újabb évrétegei rendellenesen képződnek, azután mézgává dezorganizálódnak. Gyakran a sejtromboló mézgaképződés egész a kambiumig halad, ezt is, azután a fa hársát meg a kérget is magával ragadja, mire a mézga kifelé kezd ömleni. Ez az állapot a fának már veszedelmes, mert a kambium elpusztulásával a fa tovább nem vastagodhatik, de a hárs szétbomlásával a fa életműködése is megzavarodik. Ilyen M. alkalmával több mézga lesz, mint amennyi a dezorganizálódó sejtfal. A cseresznyefa nagyfoku M.-ban pusztulni, száradni kezd. A gyümölcsfák M.-ának okai és körülményei még nem elegendőképen ismeretesek. A M. helyét azonban majd mindenkor nagyobb sebzés előzte meg, s benne plasztikus anyagok gyültek össze. Akkor is mutatkozik, ha nagy számu rügyet eltávolítunk a fáról. Ugy látszik tehát, hogy a M. akkor indul meg, midőn az új képződésre való nedv kellő módon fel nem dolgozható. A beteges ágat le kell vágni v. a kérget hosszában felhasogatni; ha a baj eredetét a termőhelyben gyanítjuk v. imerjük fel, a fát át kell ültetni.
