Moldován,
Moldován, 1. Gergely, iró és pedagogus, szül. Szamosujvárt 1845 márc. 12., román szüléktől. Szülőföldjén kezdett tanulmányait Kolozsvárt a kir. jogakadémián 1871. fejezte be. Mint ügyvédjelölt egyúttal tiszt. alkapitánya volt Kolozsvárnak. 1876. Torda-Aranyos vmegye tanfelügyelője lett s tiz év alatt több mint 40 állami és községi iskolát állított fel, miért is 1879. kir. tanácsosi címet nyert. 1886 jun. 28. a kolozsvári egyetemen a román nyelv és irodalom nyilvános rendes tanára, 1890. tiszteletbeli bölcsészetdoktor s 1891. a bölcsészeti kar dékánja lett. Már 1867. kezdett román népdalokat magyarra fordítva közölni, különösen a Figyelőben, a Fővárosi Lapokban s az Atheneumban. 1871-76. a Magyar Polgár hasábjain kezdte meg a román viszonyokról szóló politikai cikkeit, melyek őt e kérdésben csakhamar elsőrendü tekintélylyé tették. Önállóan megjelent munkái: Román népdalok és balladák (1872); Részvét-Album (1872); Román közmondások (1882); Egy fürdőidény Borszéken (1883); Koszoru a román népköltészet virágaiból (1884); Román nyelvtan (1888); A románság (1896, kisebb tanulmányainak gyüjteménye 3 nagy köt-ben 120 íven). Politikai röpiratai: Válaszirat a bukaresti román ifjak memorandumára (1892); Politikai szédelgés (1893); Magyarok, románok (a nemzetiségi ügy kritikája, 1894); Nyilt levelek Uréchia A. Lászlóhoz (1894). A magyar viszonyoknak román nyelven való ismertetése végett 1892. alapította az Ungaria c. becses folyóiratot, melyet 1895 elején a román viszonyoknak magyar nyelven való ismertetése végett a Román-Magyar Szemle címü melléklappal egészített ki. A román népéletből merítette szinművének tárgyát is; igy 1878. nagy tetszéssel adták elő Kolozsvárt és az ország legtöbb szinpadán Szép Iliána s 1881. a Falu ládája c. népszinművét. A románok és magyarok közt való idegenkedés megszüntetésére s az igaz testvériség megteremtésére szenteli életének minden pillanatát s ennek az ügynek ma nincs lelkesebb apostola M.-nál.
2. M. István, pápai prelatus, lugosi görög katolikus nagyprépost, született Cikudban (Troda) 1813 aug. 1. Középiskolát Kolozsvárt, a teologiát Balásfalván végezte. Pappá szentelték 1838. Lelkész volt Aranyos-Gyéresen, Medgyesen, 1852. püspöki külhelynök Hátszegen, 1857 jan. 15. lugosi olvasó-kanonok, 1859. nagyprépost, 1860. püspöki helynök, 1871. pápai prelatus. 1884-ben aggkorára való tekintettel a püspöki helynökség alól felmentetett. Irodalmilag is foglalkozott, amennyiben a Transilvania c. lapban kiadta a Kemény József gr. Registra Archivorum és Diplomatariumában található, a románokat érdeklő eseményeket, azonkivül a szt. unió terjesztéséről leirt történeteit, valamint Hátszeg városnak és vidékének régiségeiről és történetének mozzanatairól tett jegyzeteit. Többi munkái: Egyh. beszédek (2 köt.); Brevis notitia eventuum memorabilium civilium et ecclesiasticorum Populi Romani (1859); Dobra Sándor I. lugosi püspök élete és tevékenysége; A lugosi püspökség és sok már, kéziratban őriztetnek az egyházmegyei könyvtárban.
