Mülhausen
Mülhausen (franc. Mulhouse), az ugyanily nevü felső-elzászi j. székhelye, 15 km.-nyire a Rajnától, az Ill, Rajna-Rhone-csatorna és vasút mellett, (1890) 76 892 lak., igen virágzó pamuiparral (14 pamutfonógyár, számos pamutszövő stb. 8000 munkással), továbbá gép-, kémiai-, sörgyárakkal és fémöntéssel. A kereskedelme a benne termelt iparcikkeken kivül bort, gabonát és fát hoz forgalomba. Különböző nép- és középiskoláin kivül van felsőbb ipar-, rajz-, szövő-, kémiai- és egyéb szakiskolája, többféle jótékonysági intézete, természetrajzi és etnográfiai, elzászi régiség-, képgyüjteménye. M. az Alt-, Neustadt és a Cité ouvriŹre-ből áll. Az Altstadt az Ill ágaitól alkotott szigeteken épült és kanyargós, de elég széles utcákból áll; benne van a városháza. Tőle DNy-ra a Rajna-Rhône-csatornáig nyulik el a Neustadt, amelynek középpontja a börze-tér. Az 1853. Dollfus által alapított munkásváros több mint 1000 egy- és kétemeletes házból áll. Legszebb épületei az új kat., a reform. templom és az ipartársaság muzeuma. M.-ről már a XI. sz.-ból való okiratok tesznek említést; a XIII. sz.-ban a strassburgi püspökséghez tartozott. 1273. szabad birodalmi várossá lett. 1515. a svájci szövetséghez csatlakozott. 1797. Franciaországhoz csatoltatott. V. ö. Mossmann, Len grands industriels de Mulhouse (5 köt., 1883-89); Meininger, Essai de description etc. de Mulhouse (M. 1885); Schneider, Geschichte der Stadt M. (M. 1888); Kaufmann A., Entstehung u. Entwicklung der Stadt M. (1894).
