Munkás-szakegyesületek
Munkás-szakegyesületek v. munkás-páholyok, az ipari munkások társulási intézményeinek egy különleges faja, sajátságos szervezettel és feladatokkal. Főleg Angliában játszanak nagyobb szerepet. Az angol szakegyesületek (trade-unions) az ország egyes iparágaiban alkalmazott bérmunkások tartós egyesületei. Általános céljuk tagjaik helyzetén javítani, érdekeiket megóvni és előmozdítani.
A szakegyesületek tagjai alkotják a munkásosztály arisztokráciáját. Céljaik gazdaságiak, tagjaik munkafeltételeire vonatkozók és általánosak, társadalmi életviszonyaikra vonatkozók. A tagok csak akkor részesíttetnek anyagi támogatásban, ha a munkabeszüntetés a központi bizottság által helyeseltetett. A szakegyesületek a munkaközvetítéssel is foglalkoznak s a foglalkozásnélküli tagoknak segélypénzt nyujtanak; az iparág tultömöttsége esetén előmozdítják a kivándorlást; betegség, munkaképtelenség és halálozás esetében a tagokat, illetve azok családtagjait segélyezik; a tagok szellemi és erkölcsi szinvonalának emelésére törekesznek, fogyasztási szövetkezetek és házépítési egyesületek keletkezését előmozdítják. A kiadásokat a beiratási és tagsági díjakból és rendkivüli járulékokból fedezik. A kiadások tulnyomó része a foglalkozás nélküli tagok segélyezésére fordíttatik. Az angol trade-unionok pontos statisztikája nem létezik. Becslések szerint a tagok száma meghaladja a másfél milliót. Az angol trade-unionok a forradalmi szocializmus határozott ellenségei. Sokáig minden határozott politikai tevékenységtől tartózkodtak, sőt helyiségeikben a politizálás tiltva volt. Az utóbbi időben azonban élénk részt vesznek a politikai mozgalmakban s főleg a választásoknál érvényesítik befolyásukat a munkásosztály érdekében, támogatván a munkásjelölteket, s a többi jelöltektől is megkivánván, hogy a munkásvédelem fejlesztésére irányuló törekvéseket támogassák. 1889 óta a szakegyesületekben érvényesülni kezdenek a kollektivisztikus irányzatok, sőt az 1894. Norwichban tartott kongresszuson a tulnyomó többség oly határozati javaslatot fogadott el, mely a termelési és forgalmi eszközök államosítását követelte. A Cardiffban tartott 1895-iki kongresszuson a szocialisták ismét kisebbségben maradtak. Németországban a szakegyesületi mozgalom sokkal gyengébb mint Angliában. Nagyobb jelentőségök a Hirsch Miksa és Duncker Ferenc agitációja folytán angol mintára 1869 óta keletkezett egyesületeknek van, melyekben körülbelül 60 000 tag sorakozik. Az összes németországi szakegyesületeknek körülbelül fél millió tagja van. Franciaországban a szakegyesületi mozgalom csak 1884-ig vezethető visza, midőn a koalició-tilalmak eltöröltettek. 1891. 1127 francia szakegyesület létezett 200 000 taggal. Belgiumban a szakegyesületekben szervezett munkások száma 70 000-re becsülhető. Ausztriában, Svájcban, Olaszországban a szakegyesületek csak újabban kezdenek terjedni. Amerikában a szakegyesületekhez hasonló törekvésekkel birnak a munka lovagjainak egyesületei (Knightsof labour).
Hazánkban a szakegyesületi mozgalom csak újabb keletü s a létező kevés szakegyesületnek csak kevés tagja van. Legjobban vannak szervezve a betüszedők és nyomdászok. A szakegyesületek közül felemlítendők: a bádogos-munkások, légszesz- és vizvezeték-felszerelők szakegyesülete, a budapesti könyvkötő-, vonalzó-, böröndös és rokon szakmák szakegyesülete, a budapesti ércöntők és segédmunkásaik szakegyesülete, a budapesti esztergályos munkások szakegyesülete, a kolozsvári vas- és fém-munkások szakegyesülete, a budapesti mázolók, fényezők és aranyozók szakegyesülete stb.
