Nabateus nép,
Nabateus nép, az ó-testamentumban Nebhájoth név alatt előforduló arab néptörzs, melynek lakóhelye Palesztina D-i határaitól (a bibliai Edom területe) egészen az Aelanita-öbölig (bibliai Eczjon Gebher) terjedt. Fővárosuk Petra volt. Kr. u. 170. a makkabeusokkal találjuk sűrü politikai érintkezésben. A szeleukida birodalom bukása az addig nem igen nagy befolyással biró N.-nek alkalmat szolgáltatott hogy kezdő hatalmát tulajdonképeni fészkéből a keleti Palesztina egész területén át É-felé egészen a Hauránig terjeszsze, hol Bosztra városa volt hatalmának főpontja. Pál apostol idejében Damaszkuszban is nabateus fejedelem uralkodott. D.-felé is kiterjesztette a N. országa határait. Az újabb időben felfedezett nabateurs régiségekből az tünik ki, hogy hatalmuk egészen Tejmáig, 240 km.-re Medina városától ÉNy-felé terjedt, ahol Doughty 1875. egy nabateus város maradékait és számos feliratot fedezett fel. A N.-nek nagy szerepe volt a Közép-tengernek Indiával és Arábiával való közvetítésében. Az ő kikötőhelyein cserélték ki a Közép-tengeren érkező árukat az indiai cikkekkel; az a nagy karavánút, mely Gazától az Eufrates torkolatáig és a persa tengeröbölig terjedt, a N. fővárosán, Petrán át indult, melynek még ma is pompás sziklapalotái és sziklasírja tanuságot tesznek a N. műveltségéről. (L. Építészet, VIII. melléklet 1. ábra). Csak Traján vetett véget Kr. u. 104-106-ban a N. hatalmának midőn Cornelius Palma a sziklás Arábiát római tartománynyá tette. Nyelvüknek (számos arabismussal vegyített arameus dialektus) emlékei újabb időben nagy számmal kerületek elő a Huber (tejmai felirat a Louvreben), Doughty (Documents épigraphiques recuellis dans le Nord de l' Arabie, Páris 1884) és Euting (Nabatäische Innschriften aus Arabien, Berlin 1885) által felfedezett feliratokon. Ide tartoznak az ugynevezett szinaitikus feliratok is, melyeket a N. hatalmának bukása után e népből való pásztorok és utazó kereskedők véstek a Szinai-félszigetek kőszikláiba (Euting, Sinaitische Inschriften, Berlin 1891). V. ö. Goldziher, Legújabb fölfedezések Arábiában (Budapesti Szemle, XLV. köt. 1886, 61-76. old.); u. a., A. Szinai félsziget régiségeiről (Archeologiai Értesítő, 1892. évf., 48-58. old.).
