Nadálygumó
Nadálygumó (növ., nadálydió, haramag Diószegiéknél, borgyökérfű Baumgartnennál, állítólag azért meg a növény szaga olyan mint a borfölé vagy borvirágé, vizi mogyoró, borvirág, Oenanthe Tourn.), ernyős, kopasz fű, többnyire nedves helyen terem, levele egyszer v. többször szárnyalt, ernyője sokvirágu, virága fehér, termése hengerded v. körteforma, tetején a két hosszu bibeszállal. Mintegy 40 faja (hazánkban 7) mind a két földségnek É-i részén, Afrika D-i és Ausztrália meleg vidékein terem. Az Oe. fistulosa L. többnyáréltü, 3-9 dm. magas, szára csöves, csíkolt, a csomóiból gyökeret bocsát. Vizparton, árokban, mocsaras réten Európában s hazánkban is nő, narkotikus mérges, azelőtt vizelethajtő orvosságnak rendelték. A többi faja is mérges v. gyanus. A vizi petrezselyem (Phellandrium Aquaticum L. v. Oe. aquatica L.) jó takarmányfű lenne (l. Bösövény). Legmérgesebb a déleurópai Oe. crocata L.; gyökerében sárga teje van, a bőrön égető, nagyon viszkető kiütést okoz, s minthogy más gyökérrel összetéveszthető, már több halált okozott. Az Oe. v. Lichtensteinia inebrians Thunb. Fokföldön terem, a hottentoták részegítő italt csinálnak belőle.
