Naftalin
Naftalin (naphthalin). Az u. n. kondenzált benzolvegyületek közé tartozó szénhidrogén; képlete C10H8. A N. szerkezetét illetőleg az Erlenmeyer nézete van elfogadva, mely szerint a N. két benzol-gyűrüből áll és e gyűrüknek két szénatomja közös.
A N.-ban a hidrogénatomok különféle gyökökkel (hidroxil, nitro, amido stb.) helyettesíthetők, miáltal a megfelelő származékok keletkeznek, melyeknek száma igen nagy. E N.-származékok α vagy β-vel jelöltetnek, a szerint, amint a helyettesítés 1, 4, 5, 8 vagy 2, 3, 6, 7-tel jelölt szénatomok valamelyikén történt.
A N. legnagyobb mennyiségben a kőszénkátrányban fordul elő, amelyből ugy készítik, hogy a 180-300° között átdesztilláló részt kikristályosítják; vizzel való ismételt ledesztillálással és szublimálással tisztítják. Az alkoholból kikristályosított vagy a szublimált N. fehér, fénylő, sajátságos átható szagu levélkékből áll; vizben oldhatatlan, könnyen oldódik azonban éterben vagy forró alkoholban, 79°-ra hevítve megolvad és ekkor sok levegőt abszorbeál, de azt a megmerevedéskor ismét elbocsátja magából; fp. 218°. A levegőn hevítve meggyullad és igen erősen kormozó lánggal ég el. a N. kémiai sajátságai igen sok tekintetben a benzoléhez hasonlók. Klór vagy bróm behatására a megfelelő klor- vagy brómszármazékok keletkeznek. Salétromsavval összehozva a savnak töménységétől és a hőmérséktől függően különféle nitronaftalinok, koncentrált kénsav behatására pedig naftalinszulfonsavak képződnek belőle. Oxidáló anyagok (salétromsav fölöslege, káliumhipermanganát) behatására főleg ftálsav keletkezik belőle. A N.-t a gyáriparban a különféle festékanyagok készítéséhez, a világítógáz karburálásához, a háztartásban pedig különösen a molyok kipusztításához használják.
