Nagybőgő
Nagybőgő v. gordon (ol. violon, ném. contrabass), a legnagyobb alaku s a legmélyebb hangokat adó vonós hangszer. Keletkezési ideje bizonytalan, de valószinüleg a gordonka (l. o.) után jött használatba, melynél kétszerte terjedelmesebb. Alakja, beosztása s a húrok számára nézve is megegyezik a másfaju vonós hangszerekkel, csakhogy nagyobb dimenzióban. A zenekarokban nélkülözhetetlen hangszer. Manapság kétféle N. van használatban, három- és négyhúros, a háromhúros ötödközre van hangolva., u. m. 
a négyhúros pedig negyedközre, u. m.: 
Mind a kettőnek a hangjegyei basszus kulcsban jegyeztetnek s egy nyolcaddal lejebb hangzanak, mint ahogy irva vannak. Zöngterjedelmük a zenekarokban két és fél nyolcad rendesen, de a háromhúros a mélységben két zöngével kevesebbel rendelkezik. A négyhúros N. a leghasználtabb, de néha öt húrral is előfordul. Kezelése eltérő a többi vonós hangszertől, amennyiben a játszó állva s rövid vastag szőrözetü vonóval kezeli s nem függőleges, hanem vizszintes tartással. Húrjai a legvastagabb sodrásu bélhúrok, melyek nem az egyes ujjak, hanem a négy ujj együttes lenyomásával hozatnak hangzásba. A húrok hangolása régebben épp ugy történt rajta, mint a hegedün, a brácsán v. a gordonkán, de ez nagy nehézség és kényelmetlenséggel járván, 1778. oly acélsrófok jöttek divatba rovátkás kerekekre támaszkodva, melyek segítségével e nagyméretü s vastag húrozatu hangszert pillanat alatt meg lehet hangolni.
a négyhúros pedig negyedközre, u. m.: Mind a kettőnek a hangjegyei basszus kulcsban jegyeztetnek s egy nyolcaddal lejebb hangzanak, mint ahogy irva vannak. Zöngterjedelmük a zenekarokban két és fél nyolcad rendesen, de a háromhúros a mélységben két zöngével kevesebbel rendelkezik. A négyhúros N. a leghasználtabb, de néha öt húrral is előfordul. Kezelése eltérő a többi vonós hangszertől, amennyiben a játszó állva s rövid vastag szőrözetü vonóval kezeli s nem függőleges, hanem vizszintes tartással. Húrjai a legvastagabb sodrásu bélhúrok, melyek nem az egyes ujjak, hanem a négy ujj együttes lenyomásával hozatnak hangzásba. A húrok hangolása régebben épp ugy történt rajta, mint a hegedün, a brácsán v. a gordonkán, de ez nagy nehézség és kényelmetlenséggel járván, 1778. oly acélsrófok jöttek divatba rovátkás kerekekre támaszkodva, melyek segítségével e nagyméretü s vastag húrozatu hangszert pillanat alatt meg lehet hangolni.
