Naiv,
Naiv, naivság (a lat. nativus, a középkorban naivus-ból, a. m. veleszületett), a kellemesnek (l. o.) és kedvesnek egy faja, melyben főleg a természetesség és gyermekdedség nyilatkozik. Rokon és vegyes az őszinteséggel, keresetlenséggel, természetes bájjal. De van benne egy adag tudatlanság és ügyetlenség is, mely a kedves ártatlanságnak nagy helyet jelöl ki a vígjátékban. A N. mint természetesség, ellentétben áll a konvencionálissal, a szokásossal és előirottal. Ellentétben áll továbbá a csinálttal, mesterségessel, feszessel. Innen a definició: «ki naiv, nem tudja és aki tudja, már nem az». A N.-nak, mint a valódi, öntudatlan természetességnek, egyszersmind egy bizonyos bája és e szerint vidámító, derítő hatása is van. A N.-nak utolsó ellentéte a szentimentális. - N. eposz, l. Eposz.
