Napfogyatkozás.
Napfogyatkozás. Ha a Hold konjunkcióban, vagyis újholdkor eléggé közel van a földpálya síkjához, a Föld bizonyos pontjaira nézve részben vagy egészben elfödi a Napot és ezt a tüneményt N.-nak nevezzük. Ennél tehát nem fogy el a Nap fénye, mint a Holdé holdfogyatkozáskor (l. o.), hanem a Hold a Nap és a Föld között állván, tényleg elfödi az előbbit; ebből következik az a különbség is a holdfogyatkozás és N. közt, hogy az előbbit mindazokon a helyeken láthatni, melyekre nézve a Hold a látóhatár felett van és emellett mindezeken a helyeken ugyanabban az időben és egyforma nagyságban látszik, a N. ellenben a különböző helyeken - melyek t. i. a Hold árnyékútjába esnek - különböző időben és nagyságban mutatkozik. A Hold általi elfödése a Napnak okozván a N.-t, ez tehát csakis újholdkor
1. ábra.
állhat be és - tekintve, hogy a Hold és a Föld pályái egymással 5° 8´ 40"-nyi szöget képeznek - ekkor is csak az esetben, ha a Hold eléggé közel esik csomópontjához (a két pálya metszési pontjához); ettől ugyanis legfeljebb 19° 44´-nyire állhat el. Még pedig ha a Hold távolsága csomópontjától újholdkor 13° 33´ és 19° 44´ között van, részletes N. lehetséges; ha 13° 33´-nél kisebb a távolság, részletesnek be kell állnia; ha e távolság 13° 19´ és 7° 46´ közé esik, teljes N. lehetséges és ilyennek be kell következnie, ha a távolság 7° 46´-nél kisebb. De szükséges e mellett az is, hogy a Hold a Föld-közelségben legyen, mert különben a fogyatkozás középponti ugyan, de csak gyűrüs. Az 1. ábrában N a Napnak, H a Holdnak pályája és 1-nél van a teljes, 2-nél a részletes N. képe, 3-nál az a helyzete a két égi testnek, melyben N. nem állhat már be. Azonban a Hold teljes árnyékkúpja a Föld egyes helyeit éri csak, más helyek csak a félárnyékba esnek és eszerint a N. látható nagysága attól függ, az árnyék mely részébe esik az illető földi pont; ha a teljes árnyékba, akkor az illető helyen a N. teljesnek is látszik, ha a félárnyékba, akkor csak részletesnek. Minden teljes N. részletessel kezdődik és végződik, maga a teljesség csak igen rövid ideig tart. A teljes árnyéknak átmérője ugyanis az egyenlítőnél legfeljebb 30 mérföldnyi, a sarkoknál 200 mérföldnyi lehet, ekkora, illetve ezen határok közt lehet tehát annak az övnek szélessége is, melyet a teljes árnyékkúp leir; a hosszasága 1000 mérföldre is rúghat (l. 2. ábra). Azonban a Föld és Hold mozgása folytán az árnyékkúp helyzete gyorsan változik és ezért a teljesség a Földön általában legfeljebb 4 óra 35 percig, egy-ugyanazon helyen azonban legfeljebb csak 8 percig és ennyi ideig is csak az egyenlítő mentén tarthat. A totalitás övétől keletnyugatra és északdélre eső helyeken a félárnyék halad át és itt a N. csak részletesnek látszik és pedig annál kisebbnek, mennél messzebb esnek a helyek az árnyékkúp tengelyétől. A részletes N. nagyságának megitélésére a Nap átmérőjét 12 egyenlő részre - u. n. hüvelykekre - osztjuk és a legnagyobb elsötétülés kiterjedése szerint nevezzük
2. ábra.
meg; ha tehát a Nap átmérőjének 9/12-ed részén tul nem terjed az elsötétülés, 9 hüvelyknyinek mondjuk a N.-t. De még a félárnyék sem képes a Földnek a Hold felé fordított félgömbjét befödni, ennélfogva lesznek oly helyek is, melyeken a N. egyáltalán nem látszik. A N. leghosszabb tartama, betudva ezt a részletes fázist is, legfeljebb 7 óra lehet. Említettük, hogy a teljes N.-hoz az is szükséges, hogy a Hold földközelségben álljon; ugyanis a Hold teljes árnyéka legfeljebb 51 080 mérföldnyire nyulhat, mig a Holdnak legnagyobb távolsága a Földtől 54 650 mérföld, megeshetik ennélfogva az, hogy a középponti N.-nál az árnyékkúp vége nem éri a Föld felületét és akkor a Hold kisebbnek látszik mint a Nap, ennélfogva a N. gyűrüs, a Hold körül a napkorongon fényes gyűrü marad látható; a 3. ábrában N a Nap, H a Hold és F a Föld; az árnyékkúp vége K-ban van és az égi testek középpontjait összekötő vonal irányában levő E észlelő az EJ és EJ1 mentén a Hold mellett elnézve a napkorongnak a J és J1 pontoktól a széléig terjedő gyűrüs részét fedetlenül és fényesen ragyogva látja. Ilyen gyűrüs fázis 12 percig tarthat. Közvetetlenül a teljes N. bekövetkezte előtt és után a Nap korongja fényes sarlónak látszik, mely azonban - a Hold ekkor nagyobbnak tünvén fel mint a Nap - nem terjed ki a fél korongra; ily esetben a Holdnak a szélén levő hegyei és völgyei még kis nagyítással is páratlanul élesen látszanak. A teljességkor a Nap rögtönösen eltünik, az ég zöldeskék szinben, különös homályban tünik elő, az első nagyságu csillagok láthatóvá válnak, az állatokat - de az embereket is - aggodalom szállja meg, magát a fekete holdkorongot pedig élénken fénylő cikázó és gyorsan változó alaku fényjelenség, az u. n. korona veszi körül, mely mellett még a protuberánciák is feltünnek (l. Nap). Azonban - mint láttuk - a tünemény alig néhány percig tart. Részletes N.-nál csak akkor vehetni némi fogyatkozását a nappali fénynek észre, ha a fogyatkozás a Nap korongjának ű részén tul terjed. N.-ok általában gyakoriabbak mint
3. ábra.
a holdfogyatkozások; a már régótától ismert 18 évi és 11 napi periodus (a Saros) alatt 29 holdfogyatkozás és 40 N. áll be; azonban a Föld egy bizonyos helyén ez utóbbiakból csak 9 látható; teljes v. gyűrüs N. pedig átlag csak 200 évenkint látható egy-egy ugyanazon a helyen. A N. elméletének irodalmát l. Fogyatkozásoknál; itt még csak azt említjük meg, hogy kiválóan a teljesekre vonatkozó leirások és észleletek a legrégibb idő óta találhatók és főkép az ó- és középkor időszámítása tekintetében fontos adatokat szolgálatatnak; a legrégibbet, melyről egyáltalán feljegyzést találtak és megy a Su-king N. néven ismeretes, legújabban a Kr. e. 2165. év máj. 7. volttal azonosították. Az azóta lefolyt 4 évezred történetében sok irányban szerepelnek; reánk magyarokra a 891 aug. 7-iki Bizáncban látható volt teljes N. fontos, mert ennek szonosítása hozzájárult az ezredév idejének szűkebb határok közé szorításához. V. ö. Néhány középkori N. összefüggésben a millenniummal (Magyar orvosok és természetvizsgálók XXV. vándorgyülésének munkálatai, 1890), A magyarok honfoglalása és a csillagászat (Természettudományi Közlöny, 1890). L. még Napimádás.
