Népesség,
Népesség, a valamely területhez tartozók összege. A statisztika megkülönbözteti a tényleges vagy jelen levő N.-et a jogitól. Amahhoz az illető állam, megye, község stb. területén a számlálás időpontjában tényleg talált egyének tartoznak, habár csak még oly rövid időre tartózkodnak is ott. Emehhez azok, kiket valamely jogi kapocs fűz a kérdéses területhez: államot véve, az állampolgárság; önkormányzati vagyis helyhatósági egységeket véve, az illetőség. Ismét más a megtelepedett népesség, mely alatt az állandóan valamely helyen tartózkodó N.-et értjük. Viszonylagos vagy népsűrűség alatt az N-nek a területhez való viszonyítása folytán keletkező arányszámot értjük. Igy Magyarország 1891. Évi N,. ét 17.463,791 lelket elosztva az országnak mintegy 322,000 km2-t tevő területével, kapunk 54.2-et, mi azt jelenti, hogy egy-egy km2 területre átlag ennyi lakos jut. Mezőgazdasági foglalkozásból élőknél, sőt általában tulnyomóan agrikol népeknél a népsűrüséget az inenziven művelt földhöz, a szántó, kert és szőllő összes területéhez viszonyítva lehet legjobban megmérni. Ily alapon számítva azt találjuk, hogy hazánk hegyes részeiben, a felvidéken és Erdélyben, valamint Horvát-Szlavonországban jóval sűróbb a népesség, mint az alföldeken. Igy p. Csanádban, hol mindent összevéve 81 lélek jut 1 km2-re a szántó, kert és szőllőföldhöz arányítva csak 94 a km.-enkinti népsűrüség, ellenben Máramarosban 248, Csik vmegyében 159. Innét van, hogy hazánk gyérebben lakott részeiben a népesség a megélhetés eszközeit nézve tulajdonképp tulsűrü s ez magyarázza meg egyúttal nemzetiségeink szegényesebb életmódját, viszonyítva a síkon és dombvidékeken lakó magyarsághoz.
