Nîmes
Nîmes (ejtsd: ním), az ugyanily nevü járásnak, Gard francia départmentnak és püspökségnek székhelye, sziklás domboktól körülfogott nagy síkon, a Vistre la Fontaine jobb partján, vasút mellett, (1891) 71,623 lakossal, jelentékeny sál és különösen szőnyeg-, továbbá fular-, butor- kelmeszövéssel, kesztyü- és selyemkalapkészítéssel, vasolvasztókkal és kohókkal; élénk bor-, szesz- és gyarmatárukereskedéssel; református konzisztoriummal, régiségtárral, 55,000 kötetből álló könyvtárral, 1686. alapított akadémiával. N. Európa azon városa, amelyben az olaszországiaktól eltekintve, a legtöbb római régiséget találni; e régiségek nem annyira nagyságuk, mint stilusukkal tünnek ki. A legkiválóbb római maradványok: az amfiteatru, 133 m. hosszu nagy és 102 m. husszu kis tengelylyel, amelyet a II. sz.-ban Crispius Reburrus épített; 24 kétsorban egymás fölé helyezett arkádból áll és benne 24,000 néző számára volt hely; főképen bika viadaloknak lehetett szánva. Kevésbbé impozáns az u. n. Maison-Carrée, 25 m. hosszu és 12 m. széles templom, korintusi oszlopokkal (képét l. az Építészet VIII. mellékletén); egy Diana-templomnak, a vizvezetéknek romjai; a Mont Cavalicón (114 m.) a Tour Magne (turris Magna), egy poligonalis, 40-45 m. magas torony; azonkivül számos kisebb-nagyobb töredék, amelyek a muzeumában vannak fölhalmozva. A közép- és újabb korból való épületei közül a kiválóbbak: az 1848. az Esplanadeon felállított kút, amelyet Pradier öt szobra ékesít; a Szt. Pál temploma Flandrin Pál és Hippolit festményeivel (1840-50); a Saint-Baudile -templom (1870-75) XIII. sz.-beli ízlésben; a muzeum nehány érdekes festménynyel; az igazságügyi palota, a szinház stb. N., az ókorban Nemausus, egykoron Nemausus istennőnek szentelt hely és a volci arecomici fővárosa volt. A romaiak idejében mint Gama Narbonnensishez tartozó város csakhamar jelentékeny helylyé lett; már Augustus a latin jogokkal ruházta föl. Antoninus Pius császár itt született. A VIII. sz.-ig Septimania sorsában osztozkodott. A kereszténységet a III. sz. végén szt. Baudile prédikációi folytán vette föl. A középkorban egy ideig Aragonia királyainak uralma alatt állott, mig 1258. I. jakab a fanciáknak visszaengedte. 1559. a reformációt fogadta be és a nantesi ediktum visszavonása következtében sokat szenvedett. 1815. a protestánsok és bonapartisták üldözésének volt szinhelye. V. ö. Nisard, Hist. et descr. de N. (1842); Frossard, Tableau pittoresque, scientifique et moral de N. (1846); Germer-Durand, Découvertes archéologiques faites a N. et dans le Gard (1869 óta füzetekben).
