Növénymozgás
Növénymozgás elnevezése alá a növények mindama mozdulatait foglaljuk egybe, amelyekkel egészük vagy egyes részök helyzetüket vagy helyüket megváltoztatják. Az ugyszólván érzékeny plazma egymaga, vagy pedig egész sejtek környéke oly mozdulatokat végez, amelyek a külső behatás alatt az egyes életfolyamatokat megváltoztathatják, megindíthatják vagy meg is szüntethetik. A külső hatások (az izgatások vagy ingerlések) a világítás irányának vagy hathatósságának, a nehézség irányának megváltozásai, mekanikai illetés, sőt rázás, egyoldalt eső megmelegítés, megvilágítás, a viz ömlése és végre bizonyos kémiai szerek lehetnek. A N. legfeltünőbb módja pl. a szemérmes érzőke (Mimosa pudica) viselkedése, amennyiben a leggyengédebb illetés jelentékeny mozdulatot von maga után. A N. sajátos is, p. fonnyadó szárrész szabad vége a támasztékon túl először súlyánál fogva lekonyúl, de táplálékkal föléledve fölberzed; holott az igy fektetett gyökér vége mindenképen lebocsátkozik. Némely szakaszos mozdulat a külső hatások változatlansága ellenére, ugy látszik, belső változások miatt foly le. A N. csupán a rendes életföltételek közt nyilvánul. Nagyon alacsony hőmérséklet (megdermedés) vagy nagyon magas (tikkadás), sokáig tartó sötétség, oxigén hiánya az érzéketlenséggel, elaléltsággal mozdulatlanságot vonnak maguk után. A N. legnevezetesebbjei a következők: 1. A plazma izgékonysága az algák és más sejtes növényekben; a cservirágon zöld sejtklorofillum-rögöcskéinek helyváltoztatásakor fény hatására nyilvánul. 2. Különböző oldalu növekedés, a csira két végének más irányváltoztatásában, a fogódzó, illetve tekerődző növények továbbhaladásában mutatkozik. Egyes N. teljesen önálló, más a nehézség, hő, fény vagy más erő következménye (paratonikus N.). 3. A fény irányának és erejének változása (geotropismus, heliotropismus) p. ablakba helyezett virágainkon s a napranézőkön eléggé ismeretes. 4. A duzzadás tüneményei vizbe merült növényeken (hydrotropismus), p. az oleanderág vizbe bocsátva alsó végén eredő gyökerecskéit lefelé irányítja. 5. Az ömlés okozta N. (rheotropismus), amint ezt a kukorica, a nád gyökerének a folyás ellen való irányulása feltünteti. 6. Hőben hajlás (thermotropismus) vagy a hő felé (kukorica), vagy tőle el (zsázsa). 7. Kacskaringók fogódzása. 8. A levelek és virágrészek alvása (p. akácfa, körmicevirág), a szövetjük duzzadása és petyhüdése, berzedése és lankadása következtében. A bábakalács, jerikói rózsa összeborulása és szétterpedése, a pásztortűjének (génnor) összecsavarodása nem tartoznak a N. alá, hanem egyszerüen higroszkópikus helyzetváltozások. 8. Mekanikus ingerlékenység a búzavirág belső virágocskáin, a sóskabokor himjein (Diószegi), a szemérmes érzőkén és másokon. (A nebántsvirág és a lövőugorka érett termékének gyenge megnyomáskor való szétvetődése szintén csak fizikai, még pedig feszültségbeli változás következménye.)
