Nyalábvár
Nyalábvár (Királyháza). Az Avas és a nagyszőllősi hegyek legvégső nyulványai közt, ott, ahol a Tisza kilép a Nagy-Alföldre, a Tisza balpartján emelkedő magányos dombon állott egykor Ny., más néven Királyháza. A vár alatt keletkezett német község Felszász, később Királyháza, 1272. V. István királytól azért nyert szabadalmakat, mert a király ott levő házában gyakrabban megszállván, terhére volt a lakóknak. IV. László korában már van emléke Ny.-nak, mint ekkor már a Kálnayak őse, az Ubulfiak birtokának, akiket azonban ennek birtokától az Anjoukhoz csatlakozott Tamásfiak fosztottak meg. Nagy Lajos király 1378. Drágnak adományozta és utódai, a Drágfiak birták azt sok családi villongás közt, mig 1405. a pörös atyafiaktól Zsigmond király elvette és Perényi Péternek adta. 101 éven folyt e miatt a pör a Drágfiak és Perényiek közt, mig 1506. véglegesen győztek az utóbbiak, megerősíttetvén a birtokban, ami megvetette a család hatalmának alapját Ugocsában. A Dózsa-féle parasztlázadás alkalmával az ugocsai és szatmári alsóbb nemesség egy része boszut akart állani a hatalmas Perényieken és Ny.-at, habár sikertelenül, hosszabb időn át ostromolták. Perényi Gábornak a mohácsi csatában eleste után özvegye, Frangepán Katalin kis fiával, Perényi Jánossal a várban maradt s azt békében birta. A béke ezen napjaiban itt fordítgatta magyarra Komjáthy Benedek, Perényi János nevelője, szt. Pál apostol leveleit, melyeket Krakóban 1533. nyomattak ki. János Zsigmond 1563. Ny.-at is Erdélyhez követelte, de az a Perényiek kezén maradt Istvánnak 1575. történt haláláig. Ekkor özvegye, Dobó Anna leánya, Zsófia részére akarta megtartani, a fiskus meg a koronának követelte. Végre újra a Perényi-család férfiágára szállott s annak kezén is maradt, amig a Wesselényi-féle összeesküvés idejében, 1671. I. Lipót király rendeletére leromboltatott.
