Nyomaték
Nyomaték, mekanikai és szilárdságtani alapfogalomí jelenti általában valamely erőnek, tömegnek (vagy bizonyos esetekben valamely területnek ) szorzatát bizonyos hosszusággal v. hosszuságokkal. Többféle Ny.-ot különböztetünk meg, és pedig: 1. Elsőrendü, sztatikai vagy forgató Ny.-ot (M), amelyet akkor nyerünk, ha valamely erőt (tömeget v. területet) (E) annak egy bizonyos tengelytől mért távolságával (t) szorzunk (l. Emeltyü). Képlete M=E. t. 2. Másodrendü Ny.-ot, amely származik, ha az erőt két hosszusággal szorozzuk. Ha e két hosszuság egymással megegyezik, vagyis mind a kettő egyenlő az erőnek ugyanazon tengelytől mért távolságával, akkor a tehetetlenségi Ny.-ot (I) nyertük; képlete I=E.t2, vagyis valamely erőnek bizonyos tengelyre vonatkoztatott tehetetlenségi Ny.-a egyenlő ez erő sokszorozva annak a tengelytől mért távolsága négyzetével. Ha a két hosszuság különbözik, vagyis azok az erőnek két különböző tengelyre vonatkoztatott távolságai gyanánt jelentkeznek, akkor előáll a centrifugál Ny. (C); képlete C=t1.t2. 3. A másodrendü Ny.-ok analogiájára képezhetők magasabb rendü Ny.-ok is. A gyakorlati mekanikában és szerkezettanban azonban ezek alig szerepelnek s a másodrendü Ny.-ok közül is csak tehetetlenségi Ny.-nak van jelentősebb szerepe. Az elsőrendü Ny. ellenben, amelyet egy szóval Ny.-nak is szoktak nevezni, igen gyakori eleme a szilárdságtani problemáknak, ugy hogy elig van feladat, amelynek megoldásánál valamilyen alakban ne szerepelne. Legfontosabb szilárdságtani alkalmazása azon a tételen alapszik, hogy valamely tartó (l. o.) bármely keresztmetsztére ható külső erőknek (l. o.) egy bizonyos tengyelre vonatkoztatott Ny.-a (értve ez alatt a továbbiakban mindig a sztatikai Ny.-ot) egyenlő az illető keresztmetszetben kelekeztő belső erők ugyanazon tengelyre vonatkoztatott Ny.-ával. A tartóra ható külső erők (p. a hídszerkezetre ható súlyok) rendesen ismertek lénén, azoknak a választott tengelyre vonatkoztatott Ny.-ai kiszámíthatók vagy szerkezsthetők és összegezhetők; s azután ezen Ny.-i sösszegből a fent említett egyenlőség alapján a belső erők meghatározhatók. Ha a tartón mozgó terhelés (l. o.) vonul végig, akkor a vizsgált keresztmetszetre ható külső erők eme Ny.-a az átvonulás altt különböző értékeket vesz fel. Ez értékek maximumát nevezik az illető keresztmetszetre nézve legnagyobb Ny.-nak (l. Veszélyes terhelés), s a különböző keresztmetszetekre vonatkozó maximumok közti legnagyobbat az általán legnagyobb Ny.-nak. A legnagyobb és általán legnagyobb Ny.-ok meghatározása, tekintve, hogy belőlük a belső erők maximumaira s ezekből a tartórészek szükséges méreteire lehet következtetni (l. Méretezés), szerkezettani szempontból kiváló fontossággal bir s ennek megfelelőleg e problemákkal a grafosztatika (l. o.) behatóan foglalkozik.
