Ogham-irás,
Ogham-irás, sajátságos titkos irás, mely Irország régi lakóinál és más kelta törzsü népeknél volt használatban. Sokan az ogham szót össszetételnek tartják (ogh a. m. szent, amh vagy uamh a. m. hang, hangjegy), bár nem lehetetlen az sem, hogy e név az Ogma istennévnek (l. Kelta mitologia) elferdített alakja. Az ábcécé sajátos neve bethlusinuin, az első két betüről (b, beithe a. m. nyirfa és l, luis a. m. kőrisfa). A körülbelül 80 jegyből álló rendszer főbb jegyei a következők:
Mássalhangzók: Magán- és kettős hangzók:
Az irás olvasása is sajátszerü: alulról fölfelé olvassák, azután az egyes sorokat balról jobbra, majd ismét ugyanazon rendben fölülről lefelé. Amint az ábrából is látszik, az egyes betük vonásokból állanak, kissé hasonlóan a rúnákhoz (l. Irás képmelléklet 3. old.), melyek vagy függőlegesen, vagy párhuzamosan viszonylanak a kőhoz, vagy valamely más anyag széléhez, melyre irva vannak. A szavakat egyfolytában, minden megszakítás nélkül adják. Előfordulnak köveken, kivált déli Irországban (Cork Munster), kéziratokon (p. priscianus st. galleni kéziratában), de kizárólag a keresztélység felvétele óta lefolyt időben, nyelvök túlnyomólag a gael (l. Ir nyelv és irodalom). Gyüjtemények: Brash, The Ogam inscribed monuments of Gaedhil (London 1879); Rhys, Lectures on Welsh philology (u. o. 1879); Ferguson, Fasciculus if prints from photographs of casts of Ogham inscriptions (az ir akadémia közleményeinek XXVII. kötetében); u. a., O. inscriptions in Ireland, Wales and Scotland (Edinburg 1887).
