Olaj,
Olaj, gyüjtő neve azoknak a növényi és álati eredetü vegyületeknek, amelyek többé-kevésbé sűrü folyadékok, vizben rendesen oldhatatlanok borszeszben nehezen, de éterben, széndiszulfidban, petroleuméterben igen könnyen oldódnak, a viznél kisebb fajsúlyuak és igy a vizen úsznak, a levegőn magas hőmérsékletre hevítve meggyuladnak és többnyire kormozó lánggal égnek. Az O.-okat rendesen két csoportba osztják, u.m. zsíros és illanó O.-okra.
Zsíros O.-ok, a fennebb említett sajátságokkal biró és főleg olajsavas glicernből (olein) álló - tehát az összetett éterek csoportjába tartozó - vegyületek. A zsíros O.-ok tulhevített vizgőztől, vagy kénsavval melegítve olajsavra és glicerinre bomlanak szét, fémhidroxidokkal (főképen az alkali fémek hidroxidjaival) főzve elszappanosodnak, azaz glicerin és az illető fémnak olajsavas sója képződik belőlük. Nem illanók és magasabb hőmérsékletre hevítve szétbomlanak. A zsíros O.-ok között megkülönböztetnek száradó és nem száradó O.-okat. A száradó O.-ok lenolajsavas és ricinusolajsav glicerinből álló vegyületek; ezek a levegőből igen könnyen oxigént vesznek fel és széndioxid meg víz távozván el belőlük, megszáradnak, gyántaszerü testet hagyván hátra. Enyv, tojásfehérje stb.a megszáradást hátráltatja; míg az ólomoxiddal való főzés (l. Firnász) azt nagyon elősegíti. Ide tartozik a len-, kender-, mák-, dió- és a ricinus-O., amelyeket az illető növények magvaiból kisajtolás és rendesen széndiszulfiddal való kivonás útján állítanak elő. A nyers O.-okból különféle módon való megtisztítás után készülnek az u.n.rafinált O.-ok. A kisajtolás v.kivonás után visszamaradó lepényalaku terméket O.-pogácsa név alatt takarmánynak használják. A száradó O.-ok elektromos ellenállásukban, különféle lúgok és savak irányában mutatkozó magaviseletükben stb. különböznek egymástól. A nem száradó O.-ok főleg olajsavas glicerinből állanak, a levegőből szintén oxigént vesznek föl, de nem száradnak meg, hanem csak kenőcsszerü tömeggé lesznek, amelyeknek kellemetlen szaga és íze van (megavasodnak). A kellemetlen szag a szabaddá lett zsírsavtól ered, de még nincsen biztosan megállapítva, hogy a tojásfehérje, enyv stb., amelyek a szétbomlást siettetik, az oxigénátvivők vagy pedig a fermentumok szerpét játszák. A fermentumok közreműködésére enged következtetni ama tény, hogy a megavasodást az antiszeptikus anyagok (p. kreozot) megakadályozzák. A nem száradó O.-ok közé tartozik: a gyapotmag-, fa-, repce-, mandola-, tojás-, máj-O., halzsír stb., amelyket az illető növényi magvakból hasonló módon kapnak, mint a száradó O.-okat, az állati részekből (bálna-, főka-zsírból, gadóvfélék májából stb.) pedig kolvasztás v.kisajtolás révén készítik. Ez o.-okat az avasodást elősegítő anyagok elroncsolása végett 1-2% kénsavval rázzák össze és vizzel való kimosás után megszárítják. A nem száradó O.-ok salétromos savval kezelve megkeményednek és ezzel könnyen megkülönböztethetők a száradó O.-októl, amelyekre a salétromos sav nem hat. E különféle O.-okat világító szerül (repce-O.), ételek készítéséhez (fa-O.), kenőcsül, szappan- és bőrgyártásnál stb.használják. L.még Illanó olajok és Ásványolajok.
